Amikor a padlizsánnak és a paprikának is szezonja van, akkor egy ilyen ppp-beruházást (Paprika-Padlizsán Partnership) kár lenne kihagyni. A helyzet az, hogy Kicsirigó képtelen megunni a padlizsánkrémet, így ha be akarok vágódni nála, a padlizsánkrém egy jó kezdet ehhez. A baj az, hogy én már eléggé unom a klasszikus verziót, viszont Kicsirigónak is szeretnék a kedvében járni; ennek a csipcsup problémának az orvoslásaként született az alábbi recept. Az imádott padlizsánhoz sült, (kápia) paprikát kevertem, amitől az egész krémnek narancssárga színe és kellően édes íze lett. Csak ajánlani tudom mindenkinek: a padlizsán és a sült paprika együttes problémamegoldó képessége vitán felüli.

Hozzávalók:

• 1 kisebb padlizsán
• 5 db piros húsos paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-1   tk só és bors
• ½ dl extra szűz olívaolaj
• ½ ek citromlé (½ citrom levénél kicsit kevesebb)
• 1 ek tahini (opcionális, épp volt otthon)
• 1 csokor petrezselyem

Nem ajvár és nem is zakuszka: ez ppp-krém

Az étel nagyjából ugyanúgy készül, mint a sima padlizsánkrém: Egy tepsibe betesszük a megmosott és kettévágott padlizsánt, melléhelyezzük az egész paprikákat és 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük őket. A 20 perc alatt a paprikákat eygszer-kétszer megforgatjuk, hogy minden oldaluk szépen bebarnuljon. A sütőből kivéve a padlizsánt+paprikákat egy tálba tesszük, letakarjuk alufóliával és 5-10 percig így pihentetjük. Ennyi türelmi idő után egyrészt puszta kézzel meg tudjuk fogni a zöldséget, másrészt pedig sokkal könnyebben le tudjuk hántani a kezünkkel a paprika megsült+megbarnult héját. Miután a hámozással megvagyunk, nagyobb darabokra vágjuk a padlizsánt és a paprikákat, és a többi hozzávalóval együtt robotgépben picit összepürésítjük (ha rusztikusabban szeretnénk, apríthatjuk csak késsel is). A sült paprikának fantasztikus édeskés íze van, ezért – bár édesszájúak vagyunk – ebbe a padlizsánkrémbe egy csepp méz vagy cukor sem kell. Azonban a citromlé jól fog jönni, még jobban feldobja ezt az amúgy is könnyed és nyárias ételt, ami behűtve, kenyérre kenve, és rozéfröccsel…huhú…de jó. Ja, és hagyma sincs benne, úgyhogy abszolút felhasználóbarát.

Eredetileg azt terveztem, hogy a következő bejegyzést a másnaposságról és macskajajos kajákról írom, de sajnos rég volt alkalmam másnaposnak lenni, így nehezen tudom most átélni a téma súlyát, márpedig ez a terület alapos „kutatást” igényel. Aztán tegnap eltekertem a Lehelre, ahol azzal szembesültem, hogy a padlizsán ára (/kg) lassan már a 300 Ft-ot nyaldossa, vagyis olcsóbb lett, mint egy liter benzin, és mennyivel finomabb! Persze tudom, még nincs nyár, így ez a zöldség sem az igazi öko-bio-organic szabadkerti fajta, de hát mégis csak padlizsán, ha import is. Így jött a mentő ötlet: posztot a padlizsánnak! Ha pedig padlizsán, akkor – ciki nem ciki – én a klasszik padlizsánkrémmel kezdem a receptleírást, az összes többi fantasztikus padlizsános étel majd jöjjön nyáron.

Az alábbi bejegyzésben kétféle receptet fogok leírni, az előbbi a saját fejlesztésű kedvenc recept indoor felhasználásra, az utóbbi pedig (erdélyi jóbarátomnak ajánlva) egy igazi outdoor vinetta-recept.

Indoor padlizsánkrém

• 2-3 padlizsán félbe vágva (én tegnap 3 kisebbet vettem, ez pont ¾ kiló volt)
• 1 kisebb lilahagyma
• 1 negyed citrom leve
• kb. fél dl extra szűz olivaolaj
• 1 fokhagyma
• 1 ek zsíros tejföl
• 1 tk dijoni magos mustár
• 1 csipet só, 2 csipet őrölt bors

A padlizsánoknak levágom a sapkáját, és hosszában félbevágom őket. A félbevágott felükkel lefelé ráteszem a lealufóliázott grillrácsra, és a héjas oldalukat kicsit megszurkálom késsel (ne kérdezzétek miért, egyszerűen megszokásból). Majd mehetnek is be a sütőbe, 200 fokon mérettől függően kb. 20-30 perc alatt szépen megsülnek, ami abból is látszik, hogy a lila bőrük szépen megbarnult. Miután kivettem a sütőből, rájuk hajtom az alufóliát, és hagyom kicsit állni, hogy a héjukat majd egy mozdulattal le lehessen szedni a zöldség húsáról. Addig is nagyon apróra felkockázom a lilahagymát, és picit megsózva leöntöm citromlével.

Ezután vissza a padlizsánokhoz: a héjukat kézzel lehúzom a húsról, ha valaki finnyás, akkor kanállal is lekaparhatja a szottyadt puha és még mindig baromi forró belsőséget. A lenyúzott padlizsánhúst (a vegák most lehet, hogy kicsit megundorodtak az állati szóhasználattól) beledobom egy robot- vagy turmixgépbe. (Mint említettem, ez az indoor recept, itt használhatunk turmixgépet a potyoláshoz). Rádobom a fokhagymát, beleöntöm az olajat és megfűszerezem sóval+borssal valamint a tejföllel+mustárral. Majd finoman az egészet összepürésítem. Ezután a padlizsánpépet átöntöm egy kistálba, és hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és mehet is a hűtőbe pár órára. A padlizsánkrém ugyanis hidegen a legjobb forró pirítóssal.

Outdoor padlizsánkrém / avagy a vinetta bukolikus megközelítése

•  2-3 padlizsán egészben
• 1 nagyobb lilahagyma (a legjobb a kibédi!)
• 1/2 citrom leve
• fél-1 dl extra szűz olivaolaj
• 1 csipet só, 2 csipet őrölt bors

Az egész padlizsánokat rádobjuk a grillrácsra, és szabad tűzön megsütjük, néha a száránál fogva forgatunk rajta. A megsült padlizsánokat félrerakjuk állni (lásd fent), és közben a lapítón (vágódeszkán) felaprítjuk a hagymát majd sózzuk és meglocsoljuk citromlével. Amíg a citromlé kicsit meglazítja a hagymát, addig töltünk egy pohár sört (oder száraz fehérbort). Ezután a lapítón elkezdjük potyolni a vinettát. A padlizsán potyolásához a legjobb vmi faélű eszköz, de adott esetben potyolhatunk késsel / bicskával is. Addig potyoljunk, amíg nem lesz rusztikusan darabos a vinetta, ezután keverjük el benne a többi hozzávalót is. Friss vagy parázson pirított kenyérrel a legjobb extra adag kibédi hagymával.

u.i.: Tegnap vettem medvehagymát is, hogy majd a fokhagymát azzal helyettesítem a padlizsánrkrémben, de végül nem volt merszem a bevált recepten változtatni. Ha vki kipróbálta így is, szóljon!