TOPliszt - Liszt Olivér konyhája

Ha létezik örömfoci (már pedig létezik, hisz ott a Barca), akkor létezik örömfőzés is: Liszt Olivér ezt gyakorolja, nap mint nap. Liszt Olivér nem hivatásos és nem is megélhetési fazékzseni: inkább főz, mint süt, mert precizitásánál már csak pontatlansága nagyobb. Ez az ő történetmesélős és szókimondó konyhablogja. If any question, he's more than happy: lisztoliver@gmail.com. Enni és enni hagyni!

videjók

I want YOU!

Utolsó kommentek

TV Paprika magazin

archiváló doboz

00 ás liszt (1) amerikai palacsinta (2) anthony bourdain (1) arborio rizs (4) a bolygo amerikai (1) bagett (1) banános süti (1) Báránd (1) batáta (1) bbc good food (1) birkapörkölt (1) bodzaszörp (1) botmixer (1) brindzás sztrapacska (2) brokkoli krémleves (1) brownie keksz (1) bud spencer (1) bulgur (1) cannelloni (1) cékla (4) céklakrém (1) cékla csatni (1) Cézanne (1) chili dzsem (1) chili paprika (1) chocoMe (1) cinco de mayo (1) csicseriborsó (1) csirkecurry (1) csirke saltimbocca (1) csokigyár (1) csokis keksz (1) csokis süti (1) curry (1) currykrém (1) Dang Muoi étterem (1) disznóvágás (2) dorset (1) dulce de leche (1) Edelweiss (1) édesburgonya-krémleves (1) édeskömény krémleves (1) ehető ajándékok (3) étteremkritika (1) fafülgomba (2) fekete olavójbogyókrém (1) fekete retek (1) fokhagymapucoló (1) földimogyoró olaj (2) fordított ananásztorta (1) füstölt pisztráng (1) gombás quiche (1) halszósz (4) haluska (2) haluskafesztivál (1) heston blumenthal (2) hétköznapi vegetariánus (1) hotdog (1) hugh fearnley whittingstall (1) hummusz (1) húsvéti sonka (1) ínyencmártás (1) jázmiz rizs (1) joghurtos padlizsán (1) joulutorttu (1) juharszirup (1) kacsa (3) kapormártás (1) karaj (1) karalábé krémleves (1) karamellizált alma (1) karamellszósz (1) keith floyd (2) kenyérlángos (1) kenyértészta (1) keresztapa (1) kínai pirított tészta (2) knédli (1) kókuszgoló (1) kókusztej (1) kolbásztöltés (1) Koroknai Porta (1) krémleves (2) krumplihámozó (1) kuszkusz (1) lacikonyha (1) lasagne (1) lazac (6) lazacfasírt (1) lazacleves (1) legyező burgonya (1) lehel piac (1) lencsefőzelék (2) lilakáposzta (1) ludaskása (1) malactartó (1) marharagu (1) marinált lazac (1) marokkói konyha (1) másnaposság (1) medvehagyma (1) merőkanál (1) mezzaluna (1) mogyorókrém (1) mogyorós céklasaláta (1) mogyoróvajas brownie (1) Múzeum cukrászda (1) nagyböjt (1) narancsmártás (1) narancsos csirke (1) nekedterem (1) new york sajttorta (1) ossobuco (2) padlizsánkrém (2) padlizsán recept (3) pad thai (1) palóc fasírt (1) paradicsomszósz (1) phó leves (1) pico de gallo (1) pistou (1) pisztráng (1) pizzaliszt (1) pizzaszósz (1) pizzatészta (1) pizza teszta (1) potyoló (1) pozsonyi kisvendéglő (1) rákóczi pékség (1) receptvarázs (1) reggelik (3) ricottatorta (1) risotto alla milanese (1) river cottage (1) rizottó (5) rizsecet (1) Romani Platni (1) röszti (1) sajtkrémes brownie (1) sertéscomb (1) sertéskaraj (1) sherrys csirkemáj (1) sólet (2) sörkorcsolya (4) sörkóstolás (1) sörös csokis sütemény (1) spacecake recept (1) spanyol konyha (3) spanyol tortilla (2) spárga (3) strammer max (1) sültpaprika saláta (1) sült cékla (1) sült csirke (1) sült paprika (1) sütőtökös kolbász (1) sütőtökös rizottó (1) sütőtökpüré (1) sütőtök curry (1) sütőtök krémleves (1) szarvas (1) szarvascomb (1) szedres süti (1) szójaszósz (1) szuflé (1) tadzsin (1) tahini (2) tangue de chat (1) tapenád (1) tatin torta (2) távol keleti konyha (2) teflonserpenyő (1) tejszínes töksaláta (1) thai konyha (2) the fat duck (1) tojáslikőr (1) töki pompos (1) töltött zsemle (1) top10 (2) tortilla de patatas (2) transz-zsírsav (1) tv paprika magazin (4) újkrumpli (2) vágódeszka (1) vakteszt (1) VHS-klasszikusok (1) vietnámi konyha (1) vinetta (1) vörcseszter-szósz (1) vöröslencse krémleves (1) wellington bélszín (1) whoopie pie (1) wok (2) zöldborsókrém (1) zsálya (1) zsemlegombóc (1) zsurmó (1) Címkefelhő

Oli és a csokigyár

Liszt Olivér 2012.10.26. 22:06

"Olyan régen nem voltam szerelmes, olyan régen iszom cukor nélkül az életet. Olyan nagyon kellett már, nagyon kellett már nekem is valaki; én nem mondok olyat, hogy halálosan, de nagyon-nagyon." Szép Ernő

15 évig éltem Angyalföldön, 20 éve szerettem meg Szép Ernőt, és legalább 30 éve (mióta öntudatra ébredtem) szeretem a csokit, de korábban sosem hallottam a Kisgömb utcáról. Pedig ez az utca bizony többet rejt magában, mint ahogy azt a neve sugallja. Főleg mióta ideköltözött az utóbbi évek egyik legprosperálóbb hazai startup cége, miután kinőtte azt a bizonyos garázst. De abban garázsban azonban nem rock banda gyakorolt, és nem is szoftvert fejlesztettek, nem maltert kevertek és nem harangot öntöttek. Hanem csokit. Itt kezd izgalmas lenni, ugye? Mert mi kell a népnek ezekben a recesszióban és megszorításokban gazdag időkben? Hát a harapható, és instant-ható boldogság kockában és táblákban mérve. Jól érzett rá erre 2 éve a „garázstulajdonos", Mészáros Gábor, aki pár napja immáron Angyalföld Willy Wonkájaként látja el a minőségi csoki után epedőket.

mix.jpg

(További töménycsokis KÉPEK a facebookon, ha nem hiszed, nézd meg!

Ezt Liszt Olivérnek is látni kell – gondoltam, úgyhogy boldogan mondtam igent a gyárlátogatási meghívóra. A kocsiból kiszállva máris csokizuhatagot, nyalókafákat körbeugráló manókat vizionálok, aztán a Kisgömb utcába befordulva azonnal vaníliás illat leng körbe. Már lépnék be a gyárba, amikor egy hálósapkás munkás elállja az utam. Idegeneknek belépni tilos! De hát itt a meghívóm, mutatom a mailt a zokostelefonon, blogger vagyok. Ez utóbbi őt kevésbé érdekli, az viszont kiderül, hogy ez itt a Ziegler Ostyagyár, nem a chocoMe frissen avatott üzeme, az itt van, épp a következő sarkon. Nemááár, hogy két csokigyár legyen egy utcában, ideköltözöm. A chocoMe-hez épp időben toppanok be, indul a turnus. Számba tömök 2-3 féle csokit a svédasztalról, és hozzáértő arckifejezéssel nyammogok, miközben lábamra és a fejemre húzom a védőhálót. Közben, ahogy az egy megnyitóhoz illik, pár szó esik az üzem belső kialakításáról: loftos hangvételű referenciaüzem volt a cél, ahol fontos, hogy tükröződjön a márka dizájnszemlélete. Jójó, elég a marketinges bullshit, ezt én is ismerem, - gondolom, de bölcsen magamban tartom - jöjjenek a beígért csokihegyek. Lila folyosón át megyünk a nyersanyagraktárba: a lila színnek egyébként nincs spirituális jelentése, helyzet az, hogy a kakaóbab nyersen lila. Ez tetszik, felírom, mint ahogy azt is, hogy az üzem korábban istálló volt, és még most is zabbal teli a padlás, de nem szedik le, mert majdnem úgy szigetel, mint az üveggyapot. Gábortól megtudjuk, hogy a kakaóbab Equadorból származik, de ide a Kisgömbbe már Belgiumból érkezik csokoládé pasztilla formájában. Ezeket a pasztillákat melegítik és vegyítik aztán össze rozsdamentes automata acéltartályokban a kívánt hőfokon, majd folyatják táblaformákba. Egy méterre állok az egyik fehércsokis tartálytól és arra gondolok, amit gyerekkorunkban szoktunk játszani: ha most meg lehetne állítani az időt és mindenkit kimerevíteni, akkor én odamennék a tartályhoz, beledugnám a fejem és kinyitnám a szám. Mivel a homokórát megállítani úgysem tudom, nagyot nyelve fotózom a 20 literes csokitartályokat. A formákba folyatott csoki ezután kapja meg az egyedi névjegyét: az ezer meg ezerszer variálható feltéteket, amiket kézzel hintenek a még folyékony csokoládéra. Ahogy pl. a liofilizált (erre még később visszatérünk) málna és pekándió finoman félig merül a csokiban, az egész megindító látvány. A csokik ezután dizájnos hűtőkamrába kerülnek, ahol 9 fokon szilárdulnak megfelelő állagúra. A csomagolórészlegen kedves lányok csomagolják és matricázzák fel az egyes táblákat. Sajnos egyiktől sem tudtam megkérdezni, hogy erre hogyan képesek, milyen önuralom kell ahhoz, hogy a kezükön naponta átfolyó több száz tábla egyikébe se harapjanak. Vagy egy hét után már nem is kívánják meg? Na, eeezt nem veszem be.
A turnus ideje lejárt, kifelé menet pedig újra megrohamozom a svédasztalt, kockánként végigmegyek a karácsonyi special selection-ön, és elég hamar megtalálom a magam nyertesét. Ami nem más, mint egy 39%-os tejcsoki fahéjjal, liofilizált almával, méz ízű csokoládépasztillával (asszem, ez volt a titkos fegyver), és törökmogyoróval. Egy kocka belőle, és az instant happiness garantált. Szegény Szép Ernő, talán csak neki is ez az egy harapás hiányzott a boldogsághoz.

(A meghívásért köszönet a Lucullus BT-nek, és a csokimester Mészáros Gábornak!)

Címkék: csokigyár chocoMe

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://topliszt.blog.hu/api/trackback/id/tr844870461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.