Kitört a sütőtökőrület, de most tényleg. Bár erről nincsenek statisztikáim, de a korábbi években szerintem nem volt ilyen tökláz az országban. Most tökkel díszítik a sírokat a temetőben, tököt faragnak a kisbarátok a facebookon, és boldog-boldogtalan tököt tesz a kajájába. Mondanám, hogy rajtam is mutatkoznak a tökölés tünetei, de ez így nem igaz, én mindig is tökölős fajta voltam. 

Vettem tököt a piacon. Mit csináljak belőle?" kérdem a nagy Őmtől. „Szerinted?" – jött a válasz. Korrekt - gondoltam, hülye kérdésre hülye válasz. De ha nem kérdezem meg, az a baj. Még jó, hogy egy nagy tököt vettem, mert éreztem, hogy a fele megint mehet a levesbe. Mert persze megint krémlevest kér a lány, mindig csak sütőtök krémlevest. Hiába mondom, hogy én valahol egy progresszív gasztroblogger vagyok, muszáj kísérleteznem. Kísérletezzek nyugodtan, ő csak sütőtök krémlevest kér, de azt szívesen eszi 4 napig is. „It's a deal" – gondoltam, megkapod a magadét, én akkor is csinálok valami mást. Mondjuk rizottót. Narancssárgát, hogy jó kedvünk legyen, ha már nem ihatok.

Hozzávalók 2-3 személyre:

• 60 deka sütőtök
• 2 dl rizottó rizs (arborio)
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz sherry
• ½ dl olívaolaj
• 1-2 ek vaj
• 1 dl tejszín (vagy 2 ek mascarpone)
• kb. 8 dl zöldségalaplé
• 3-4 deka parmezán
• Fűszerek: só, bors, kakukkfű, petrezselyem (esetleg zsálya!)

A recept klasszikus rizottó recept, ugyanúgy csináltam, mint korábban a céklás vagy spárgás rizottót, vagyis a névadó zöldség egy részét főzés (ez esetben sütés) után vajjal pürésítem, és ez fogja besűríteni a rizottót. Azért, aki lusta átklikkelni, annak röviden a recept: A tököt kettéosztom: az egyik része héjastul megy a sütőbe darabokban, a másikat viszont meghámozva szép egyenletes egycentis kockákra vágom. Egy serpenyőbe apróra vágott hagymát dobunk az olívaolajra, 5-6 perc után jön bele az aprított fokhagyma és a rizs. Majd felöntöm a sherryvel, megvárom, míg elfő a leve. Ekkor jön csak bele az alaplé, mindig csak annyi, hogy éppen ellepje a rizst. (Az alaplét most leveskockából csináltam, mert nem volt itthon igazi, de nem szégyellem). Annyiszor ismétlem meg ezt a felöntést, amíg al dentére puhul a rizs. MINDEKÖZBEN: a darabokra vágott sütőtököt héjastul bekentem egy kevés olívaolaj+csiliszósz+balzsamecet keverékével és a sütőben addig sütöttem, míg aranybarna színt nem kapott. Pár perc pihentetés után a héja könnyen lehúzható, a sült tököt pedig 1-2 ek vajjal botmixerrel pürésítem. Ezzel az élénk narancssárga pürével sűrítjük be a rizottót, a még krémesebb állagért pedig egy kevés tejszínt is hozzáöntünk és az egészen pont egyet rottyantunk. A tűzről levéve hozzáadjuk a reszelt parmezánt és egyet keverünk rajta. MINDEKÖZBEN: a felkockázott sütőtököt egy másik apró serpenyőben egy kevés olívaolajjal és pár evőkanálnyi alaplével puhára pároljuk. A sütőtök kockákat lazának tűnő precíz mozdulatokkal szórjuk a kész rizottóra majd meghintjük a zöldfűszerekkel. Ha valakinek ez így túl vega, nagyon jól illik ehhez az édes-krémes kajához pár masszívan sós falat, mondjuk egy kis füstölt libamell. Nálam ez utóbbi nem volt otthon, de ahogy most leírtam, nyeltem egy nagyot.

Tudatos, és népnevelő hobbiszakácsként igyekszem a szezonalitás mentén ügyködni a konyhában és a blogon egyaránt (így ha pl. medvehagymától zöldellenek a piacok, akkor arról én is időben megemlékezem), de minden igyekezetem ellenére néha a kettő szétcsúszik, s így előfordulhat, hogy egy novemberi disznóvágásról csak áprilisban jön a beszámoló, vagy a karácsonyi ehető ajándékok receptjeit csak újévben teszem közzé. Egész májusban, sőt még júniusban is spárgalázban égtem, rengeteg receptet kipróbáltam, és nem fogom pont a legjobban sikerültet kihagyni a sorból, csak mert már július van. Akinek van füle, hallja, és akinek van szeme, az még most is talál a piacokon elvétve egy-egy standon zöldspárgát. Ha hülyének néz a kofa, csak mondjátok, hogy egy idióta blogger tehet róla, vállalom. De ha megcsináljátok ezt a rizottót, nem fogtok csalódni.

 Böjti időszakban felértékelődnek a vega kaják, le kell csapni minden olyan receptre, amivel megédesíthetőek a húsmentes péntekek. Persze van, akinek meg sem kottyan a húsról való lemondás: ha lehet hinni a statisztikáknak, az indiaiak harmada vegetáriánus, ez akárhogy is nézzük, legalább 360 millió embert jelent. A meggyőző számok ellenére nekem komoly gondot okoznak a húsmentes menük. Egy-egy zöldség curryvel, vagy padlizsános lasagne-vel még elvagyok, de egy pár nap után már remegő kézzel hasítok egy szeletet az angolszalonnából. Az alábbi receptet itt találtam, és mivel volt a hűtőben pár cékla, nem sokáig győzködtem magam, hogy ez egy tökéletes böjti menü lesz.

Hozzávalók:

• 3 db cékla, sütve
• 1 fej hagyma
• 2 dl rizs
• 6 dl alaplé
• 1,5 dl fehérbor
• 4 ek tejföl
• 5 deka parmezán
• 1 dl olívaolaj, 1 ek vaj
• 1 gerezd fokhagyma
• Fűszerek: só, bors, kakukkfű, fél csokor kapor

A rizottókészítés előtt megsütjük a céklát: ehhez a meghámozott céklát kb. egy centis kockákra vágjuk és elrendezzük egy sütőedénybe. Rálocsolunk egy fél dl olíva olajat, szórunk rá egy csipet sót, letakarjuk alufóliával és egy óra alatt 180 fokos sütőben készre sütjük. Az apróra vágott hagymát egy kevés olívaolaj és vaj keverékén pár perc alatt megpároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát majd 1 perc után a rizst. A legjobb, ha rizottórizst (pl. arborio) használunk, de a gasztronómiában kevésbé jártas családtagjaink nem fognak duzzogva felállni az asztaltól akkor sem, ha sima rizst használtunk. 1 perc után jöhet a fehérbor, ezt addig hagyjuk finoman gyöngyözve főni, amíg el nem forr. Jöhet a só és a bors, majd ahogy a rizottónál szokás, a zöldség alaplét merőkanalanként hozzáadva, állandóan keverve kb. 20 perc alatt készre főzzük. Ezalatt a megsült céklának a felét 3 evőkanál tejföllel botmixerrel összepürésítjük, majd elkeverjük a rizottóval. Hozzáadjuk még a reszelt parmezánt és a vajat, amitől a rizottónk majd szépen besűrűsödik. Végül hozzáadjuk a maradék céklát, és megszórjuk friss kaporral. Egy harapás, és nem gondolunk többé a hűtőben figyelő szalonnára.

Akár még egy évvel ezelőtt sem hittem volna, hogy egyszer egy olyan ételről fogok ódákat zengeni, mint a rizottó. Egyrészt, mert – habár a legtöbb olasz kaját imádom – a rizottót mindig is olyan műmájer, „olasz-szakos-vagyok” kajának tartottam, amit csakis a bennfentes digománok érthettek, másrészt a rizs miatt. Ugyan már, mégis kinek jut a rizsről Itália az eszébe? Hol vannak az olaszok a távol-keletiek rizskultúrájától? Utána olvasás nélkül is biztos vagyok benne, hogy a kínaiaknak legalább annyi különböző szavuk van a rizsre, mint az eszkimóknak a hóra. Bezzeg az olaszok: nekik a rizs csak a futottak még kategória, egyszerű parasztvakítás, még hogy saját rizottó rizsfajta, mi? Aztán persze a kíváncsiság egyszer feltüzelt annyira, hogy vettem egy kiló rizottó rizst, arborio-t (ez az itthon is kapható egyik legjobb rizottó rizs-fajta, delikát boltokban beszerezhető) és nekiláttam egy egyszerű receptnek. Nem vettem félvállról a dolgot, tudtam hogy a rizottó nem hajaz a bácskai rizseshúsra sem a rizibizire (hiába próbálják ezt itthon több vendéglátóhelyen is így feltüntetni), figyeltem az elkészítésre, nem gőzöltem vagy pároltam fedő alatt. Elvileg mindent terv szerint csináltam az eredmény mégis vállalhatatlan lett: a parmezántól és az alaplétől elsózott, a vajtól pedig olyan ragadós eintopfot teremtettem, amiből két villa után lúdtoll után nyúltam volna a megkönnyebbülés reményében. Bizony, ez az egyszerű paraszti olasz étel kiszúrt velem és foltot ejtett a büszkeségemen; a maradék arborio rizst fogtam, áttöltöttem egy légmentesen lezárható dobozba és ment is a kamrafiók mélyére. Aztán megint eltelt pár hónap, és az egyik jó nevű pesti kisétterem ebédmenüjében szembejött megint a rizottó: mazsolával és csirkemájjal körítve. „Know your enemy” – gondoltam, kikértem, megettem… Az első falat után, mintha bedugták volna a gőgös fejemet egy vödör jeges vízbe, egyszer csak magamhoz tértem: ez a rizottó kifogástalan! Hogy lehettem ilyen xenofób, miért vettem el ezt a dicsőséget az olaszoktól, ha egyszer ezt az ételt nagyon kitalálták? Étterem után haza, fiók elő, arborio ki, szakácskönyvek elő, double check a neten, és nekiálltam. Ééés sikerült, a várt ízt kaptam otthon is. Kétszer egymás után jó rizottót enni nem lehet véletlen, hát jöjjön a hálám jele:

A macska nem véletlen stíröli azt a tányért: érzi a csirkemáj (és szív) illatát.

Hozzávalók:

• 20 deka arborio rizs
• 1 fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• ½ kaliforniai paprika
• 20 deka sütőtök
• 1,5 dl jófajta száraz fehérbor (+egy kis sherry)
• ½ dl olívaolaj, 1 ek vaj
• kb. 7 dl főzőlé (nagyon enyhe zöldségalaplé, esetleg kevés húscsonttal)
• Fűszerek: só, bors, kakukkfű
• A májhoz: pár db csirkemáj félbe vágva, kevés angolszalonna, só, bors

Egy serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beledobjuk az apróra vágott hagymát majd fokhagymát, és közepes lángon pár percig pároljuk. Majd jön a pohárban kimért rizottó rizs, amit rögtön leöntünk jó minőségű fehérborral (én mellé egy kis medium sherryt is öntöttem, hogy még fűszeresebb legyen a bor), és hagyjuk, hogy a bor elpárologjon és csak az íze maradjon belőle. Ezután jön a lényeg: felöntjük a rizst annyi alaplével, amennyi pont ellepi és folyamatosan kevergetjük. (Aki a kínai konyhához szokott az felejtse el az ott megszokott rizskészítést, a rizottó állandó noszogatást igényel). Ha az első adag lé is elpárolgott hozzádobtam a zöldségeket majd jött az újabb adag alaplé és keverés. Ezt addig ismételtem, amíg a rizs 15-20 perc után kellemesen al dentére főtt (az arborio rizsben pont az a pláne, hogy ezt úgyis készre lehet főzni, hogy közben nem ragad össze), ezután hozzáadtam a fűszereket és a hideg vajat apró darabokban a tetejére dobva fedő alatt hagytam még pár percig. A májhoz: egy külön kis serpenyőben egy csepp olajra rádobtam az apróra vágott bacont (legyünk stílszerűek és műmájerek: a pancettát) majd a csirkemájakat és közepes lángon pár perc alatt barnára pirítottam először a máj egyik-majd a másik oldalát. Sóztam, borsoztam és hozzáöntöttem egy evőkanállal az amúgy is elől lévő sherryből. A máj akkor jó, ha kívül szépen megpirult, de a belseje kellemesen lágy marad és nem ugrik össze a túlsütéstől. A kész májat ezután a rizottóra tesszük, önelégültem egy pohár bor után nyúlunk, és hagyjuk hogy a dolgok csak úgy maguktól történjenek…