Egy ideje úgy döntöttem, kipróbálom a hétköznapi vega életet. Felelősségteljes zöld gondolkodású lényként már jó ideje zavart, hogy az én étkezéseimnek, ahogy az emberek többségének, a hús az alapja. A hús körül forog minden, a köret, ahogy a neve is mutatja, csak körítés: „side dish" vagy „Beilage"- futottak (feküdtek) még a hús mellett. Amiket akár el is hagyhatunk, de a húst, te jó ég, belegondolni is rossz. A hús nélküli étel olyan, mint a telefonszex: a kíváncsiságunkat kielégíthetjük vele, de az éhségünket nem. Miért mondanánk akkor le a húsról? Elvégre az emberi faj a csúcsragadozó, mi állunk a táplálkozási piramis csúcsán, miért érnénk be kevesebbel? Brokkolit egyenek csak a viráglelkű hippik – ez a macsó hozzáállás. Aztán egy ideje nagyon elkezdett matatni bennem a dolog, aztán a felismerés után jött az elhatározás: mostantól kevesebb húst eszem. Tudatos döntés volt, de a testem is üdvözölte a hírt: egy húsmentes ebéd is lehet teljes értékű, sőt, ebédidő után nem fordulok le azonnal az irodaszékről, a bezabáltságtól levegő után kapkodva. Persze a húst „letenni" nem bírom, így döntöttem a hétköznapi vegaság mellett, miután az alábbi TED-es videót megnéztem. Nem mondom, hogy szó szerint betartom, de próbálkozom. És ennek eredményeképp persze alig várom a hétvégét, hogy elővegyek egy nagydarab állati húst (csonttal, bőrrel, nem holmi pikkelyekkel) és vadember módjára megsüssem. Vagy épp cizelláltan és finoman fűszerezve. Így született az alábbi egyben sült, csontos sertéskaraj is, mustárral és naranccsal.

(a képet még az utolsó 10 perces sütés előtt lőttem, ennél még pirultabb lett a teteje.)

Hozzávalók:

• 1 kg csontos sertéskaraj
• 1 narancs leve és reszelt héja
• 1 ek mustár (magos még jobb)
• 1-2 ek olívaolaj, 1 dl víz
• Fűszerek: só, bors, csipet kakukkfű, 1 kk chili (opcionális)

Fogjuk azt a szép darab karajt, amit a hentesnél vettünk és megmossuk, majd letörölgetjük. Sóval, borssal, kevés szárított chilivel jó alaposan és élvezettel bedörzsöljük. Majd egy serpenyőben egy kanálnyi olajon minden oldalát megpirítjuk, hogy barnás kérget kapjon a hús (gasztrosznoboknak: Maillard-reakciót idézünk elő). Majd a karajt egy tűzálló edénybe tesszük, és egy kanál olajjal elkevert mustárral alaposan megkenjük, és mellé öntünk egy kevés vizet vagy bort. Mehet is be a sütőbe, ha ráérünk, akkor érdemes alacsony hőfokon kezdeni, mondjuk 140 fokon sütni legalább egy órát alufólia alatt. Ezalatt leszereljük a narancs héját és kifacsarjuk a levét. Egy óra után kivesszük a húst, ráöntjük a narancslét és egy kiskanállal elmaszatoljuk rajta a narancshéjat és kakukkfüvet, majd visszatesszük a sütőbe, még alufóliával, de már felvehetjük a hőfokot 170-180 fokra. Így is sütjük még kb. egy fél órát, majd amikor újra kivesszük, akkor az edényben felgyűlt narancsos-mustáros-olajos lét módszeresen a húsra kanalazzuk, és most már fólia nélkül tesszük vissza a sütőbe max. 5-10 percre. Ha a karaj megsült (maghőmérővel, vagy egy hústűvel is ellenőrizhetjük), kivesszük, és alufólia alatt még 10 percig pihentetjük. Tálalás előtt a levágott hússzeleteket meglocsoljuk az edényben összegyűlt pecsenyelével, de aki úgy szereti, a szeletekre még külön is rápiríthat a serpenyőben. Én nagy elánnal, és balzsamecetes sült gyökérzöldségekkel (répa, zeller, gyökér) ettem. Bor és sör egyaránt passzol hozzá. Éljenek a szombatos csúcsragadozók!