A tök kapor nélkül olyan, mint a Die Hard Bruce Atlétatrikó Willis nélkül, vagy mint Simon Garfunkel nélkül. Képzeljük el, hogy Samuel L Jackson egyedül gázol át Manhattanen, ugrik metró tetejére és lő halomra egy liftnyi rosszfiút majd borostásan legurít fél doboz fájdalomcsillapítót. Vagy itt van Paul, aki magabiztosan elkíséri magát gitárral miközben a Gracelandet dúdolgatja, de ki fogja azokat a magas hangokat olyan álomszépen kiénekelni mondjuk a Bridge over troubled water-ben, ha nincs ott Art? Így lehet valahogy a tök is a kaporral: előbbi adja a tömeget és térfogatot, utóbbi pedig az ízt és a stílust. Ezért ha tököt veszünk a piacon, vegyünk mellé kaprot is: ha ezt elfelejtjük, akkor a tökünk „jobb híján” lecsóban fogja végezni. De ha kezünkbe vesszük a sorsát (plusz egy csomag kaprot), akkor az elő sem fordulhat, hogy tökünket forró olajban kirántsák. Június van, ez a kapor hónapja és már zsenge tököt is kapni a piacon. (Igen, így koranyáron szeretem a „zsenge” szót az indokoltnál is többet használni bizonyos zöldségekkel összefüggésben). Az alábbi recept eredetije a Pastramiból van, akik a tavalyi Budai Gourmet fesztiválon többek között ilyen tejszínes töksalátát kínáltak langyosan, forrón kisütött pisztrángszelettel. Ennek már egy éve, de én azóta erre vágyom minden alkalommal, amikor kapor után nyúlok a Lehelen. Hát majd most…

Hívhatjuk akár tökfőzeléknek is, de a "főzelék" szó annyira leharcolt lett az elmúlt évtizedekben, hogy elsőre szinte mindenkinél a szó negatív konnotációja ugrik be. Amúgy meg hidegen fogyasztva, rántás nélkül miért ne hívhatnánk ezt töksalátának.

Hozzávalók:

• 1 db kisebb (zsenge) tök
• 1 kisebb fej hagyma (akár el is hagyható, vagy kiváltható újhagymával)
• 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj
• 2,5-3 dl tejszín
• 1 ek borecet
• 1 csomag kapor, só, fehérbors

A tököt bizony nem csak félméteres gilisztákra gyalulva és bezacskózva lehet kapni, hanem egészben is. Én ez utóbbit preferálom: preferálás és mosás után a két végét lecsapom, meghámozom, félbe vágom, és egy kanállal kiszedem a magokkal teli közepét. Az így kapott tökkenukat nagy lyukú reszelőn lereszelem, picit besózom és egy 5 percig állni hagyom. Ezalatt, ha úgy tartja kedvem, akkor felaprítok egy fej hagymát, nem kockára, hanem csak vékony félszeletekre, majd vaj és olaj keverékén pár perc alatt megfonnyasztom. Ezután fogom a lereszelt tököt, és lecsöpögtetem a vizet alóla, amit a sózással kiizzadt magából, majd egy határozott mozdulattal a hagymára borítom. Közepes lángon néhai keverés mellett pár percig párolom, fűszerezem, hozzáadom az ecetet, majd felöntöm tejszínnel és lassú tűzön addig kevergetem, amíg teljesen be nem sűrűsödik az anyag. A tejszín ilyen szintű lassú visszaforralása mellett rántásra ne is gondoljunk. Ha nagyon nem bírunk a régi reflexekkel, akkor egy kanálnyi liszttel és tejföllel még sűríthetjük a tökünket, de szerintem a „minek” lenne a megfelelő kérdés egy ilyen cselekedet után. Kapor előtt még kóstolunk, és ha kell, sózunk vagy adunk még hozzá egy kevés ecetet. A végén pedig jöhet az íre a pont, a felaprított kapor, egyenesen bele a kész tejszínes tökbe. Ha még tudunk várni, hagyjuk kihűlni a tököt, mert nyáron hidegen a legfinomabb egy frissen kisütött enyhén sós pisztrángszelettel. (Jó rendben, ha valaki tükörtojásért kiált, azt is elnézem. Csak a kapor, abból nem engedek...)