Egy ismerősöm ismerőse, aki számomra persze teljesen ismeretlen, osztotta meg velem az alábbi történetet, még a hatvanas évekből, egy messzi-messzi galaxisról. Fogadjátok szeretettel:

„Asszem, ma már nem megyünk sehova – minden erőmet összeszedtem, hogy ez a mondat elhagyhassa a számat. Négyen fetrengünk a szobában, ki a kanapén, ki az ágyon küszködik a démonokkal. Ég az arcom, alig bírom nyitva tartani a szemem, de ha lecsukom még rosszabb lesz. Jönnek a dementorok és nincs elég varázserőm, hogy távol tartsam őket. A szívemet akarják, ami kétszázzal ver, és nem a mellkasomban, hanem a szemem előtt. Akárcsak a többi belsőszervem, amik elhagyták testemet, és most az orrom előtt táncolnak: a tüdőm, a vesém, és mindenem két részre szakadt. Ha lehunyom a szemem, csak mélyebbre merülök e pszichoszomatikus rémálomban, így a megmaradt tudatomnak jelzem, ne engedje őket lecsukni.

Pedig minden olyan ártatlanul kezdődött. Régi tervünk volt, hogy egy napsütötte délutánon összegyűlünk nálunk, társasozunk, és mint a baráti kör értő gasztrobloggere, sütök egy kis vicces sütit. Gondolván, milyen vicces lesz majd besütizve Civilizations-özni, tudatmódosultan biztos más stratégiával fogunk majd játszani, s talán még én is nyerhetek. Ami a receptet illeti, úgy döntöttem biztosra megyek, és sütök egy korrekt kis browniet, amibe majd elhintek kb. 2 gramm szárított szendvicset, amit a barátom hozott. Maga az elkészítés nem igényel extra előkészületeket: a szárított szendvicset késsel alaposan felaprítjuk, mintha csak zöldfűszer lenne. A browniehoz szükséges vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, és beleszórjuk a felaprított szendvics felét. Alacsony lángon egy, max. 2 percig kevergetjük, amíg a vaj habozni és illatozni nem kezd. Ekkor levesszük a tűzről, félretesszük, majd picit kihűlve a keverőtálba öntjük a többi hozzávalóhoz. Miután a brownie tésztája összeállt, beleborítjuk a vágódeszkán maradt szendvicsport és egy spatulával elkeverjük benne. Ezután a tésztát egy kivajazott (vagy sütőpapírral kibélelt) sütőformába tesszük, és 180 fokon légkeverve 30-35 perc alatt készre sütjük. (A recept részletes leírását ITT, a brownie receptnél találjátok).

A sütőből kivéve közepesen vastag szeleteket vágtunk, és széles mosollyal nekikezdtünk, miközben (még csak egymással) harcoltunk a társas csatamezőn. Eltelt egy óra, de semmi hatás, így nyugodt szívvel söröztünk tovább. És ekkor elkövettük az első komoly hibát: újra szeltünk egy keveset a sütiből. Úgy tűnt, nem hat a szendvics, a brownie pedig igazán ízletes volt, alig érezhető herbál-mellékízzel. Aztán kb. 1,5-2 óra múlva elkezdődött: arcunkra kiült a görcsös vigyor, fejünk lüktetni kezdett és egyre homályosabb lett a játék stratégia. Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk? - egyszerre minden megkérdőjeleződött. Cigiszünet a gangon, immáron sör nélkül, ásványvízzel, sok-sok ásványvízzel. A szünet után aztán megtört a morál, tudatunk megolvadt a vajjal együtt és éreztük, ezt a játékot már nem fogjuk befejezni: volt, aki megállás nélkül vihogott, volt aki csak a fejét fogta. Nem baj, dőljünk le egy órára, aztán majd megyünk a beígért koncertre. Eltelt egy óra, majd még egy, de nem mozdultunk, és a vihogás is abbamaradt. Megéheztünk. Hiába két gramm szendviccsel nem lehet jóllakni. A társaság két legerősebbje kifáradt a konyhába és vad melegszendó készítésbe kezdett. Csak legyen már vége valahogy, a tudatunk erősebb mindenféle tudatmódosító szendvicsnél. A koncertről már lemondtunk, a kérdés a túlélésről szólt, vártuk a másnapot, mint zsidók a messiást. Csak ne hunyjuk le a szemünket. Nem hunytuk. Pár óra passzív fetrengés után tudatunk győzedelmeskedett, a többieknek taxit hívtunk, és amíg megjött, próbáltuk átgondolni, hol rontottunk. 1. Túl sok szendvicset tettünk a brownieba? 2. Vagy csak túl vastag szeleteket vágtunk? 3. Vagy lehet, hogy várnunk kellett volna még a 2. szelet előtt? Egy biztos: a vicces sütit komolyan kell venni, különben a vígjátékból szatíra, a szatírából tragikomédia, abból pedig komoly, egyszemélyes pszichodráma is válhat."