Nem a tél az én évszakom: hideg van a biciklihez, a szigetkörhöz, a sörhöz, a teraszokon ücsörgéshez, a kövesdi pálinkázásokhoz, hideg van mindenhez. A kevés szerethető dolgok egyike január-februárban – az egész napos kirándulások mellett – a számtalan gyökérzöldség a piacon. Rondák, piszkosak, göcsörtösek és földszagúak, és egyfajta téli melankólia veszi körül őket. Például meggyőződésem, hogy a zeller nem csak a legrútabb zöldségek egyike, de a legszomorúbb is. Őt a listán pedig rögtön a fekete retek követi: ha a zeller neurotikus, akkor ez a koromfekete gumó a világ fájdalmát némán cipelő emós a vega-csapatban. Pedig ha tudná, hogy az életét a reszelőn feláldozva és egy kevés almával vegyülve hány embernek szerez pszichoszomatikus örömet!

Hozzávalók:

• 1 nagyobb fekete retek
• 1 alma
• 2 ek olívaolaj
• Fél citrom leve
• 1 ek méz
• 1 púpos ek tejföl
• fél csokor petrezselyem
• 1 tk magos mustár, csipet só+bors

 A retket és az almát meghámozzuk, megmossuk, és egy nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Egy keverőtálban összeöntjük a dresszing hozzávalóit és jól elkeverjük őket. (Még jobb, ha ezt egy üres befőttesüvegben tesszük, mert azt lezárva jól össze tudjuk rázni az ízeket). A kés öntetet elkeverjük a retekkel, almával és hűtőbe tesszük. 1 óra után a hűtőből kivéve tanúi lehetünk a gyökér emós újjászületésének: ennél a salátánál kevés egyszerűbb, egészségesebb és téliesebb saláta létezik. Kipróbálni kötelező!