„A másnapos gyomornak mindent meg kell adni” – ezt a mondatot pár éve hallottam először egy olyan ismerőstől, aki nagy partiarc lévén nyilván tudta is, miről beszél. Azóta én is sűrűn idézem magamnak ezt a kifejezést macskajajos napokon. Az ember ugyanis másnaposan éri el igazán a magatehetetlenség és az önsajnálat legmagasabb szintjét, a primitív vegetáció állapotát: amikor egy olyan oroszlánfókához hasonlítunk, aki alulmaradt a csorda vezérhímjeivel szemben, több sebből vérzik, puffadt teste magatehetetlenül pihen a parton, s a fókatársadalom peremére szorulva talán az étkezés maradt az egyetlen öröme. Így vagyok én is ezzel, egy átmulatott éjszaka után a nap fénypontja csakis a megrendelt pizza vagy a nutellás palacsinta lehet.
De ne siessünk ennyire előre, ez a poszt most nem a pizzáról fog szólni, hanem a másnaposság különleges ízlésvilágáról. Arról, hogy az egyes emberek más és más dolgokat kívánnak meg és fogyasztanak másnaposan. Az embereket én az alábbi három fő típusba sorolom: mindenevő ösztönlény, tudatos dietetikus, hagyományőrző magyaros.

1/ Mindenevő ösztönlény:

Nem véletlenül kezdem vele a felsorolást, magamat is ebbe a kategóriába sorolom. Válogatós ízlésvilágom ellenére másnaposan a legalantasabb kajákat kívánom meg, a gyorskajákat. Mindegy mi az, csak junkfood legyen: hot dog, hamburger, pizza – a lényeg, hogy tocsogjon a ketchupban és a majonézben. Az sem baj, ha túl sós és egészségtelen, ha már amúgy is cudarul érzem magam, legalább hadd ehessem azt, amit megkívánok. Mindössze ennyi a primer másnapos pszichológiája, a gyomrom kiütve, a fejem hasogat, de a tudat felszabadít: a másnaposságnak csakis a másnap vethet véget, bármit is veszünk magunkhoz.

Másnapos vacsora: hot dog, uborkával, salátával, szójaszószos hagymával és csiliszósszal. Nem vagyok rá különösen büszke, mégis jólesik. 

2/ Tudatos dietetikus

Ő pontosan tudja, hogy mire van szüksége leharcolt szervezetének egy átrollerezett éjszaka után. Kiművelt élelmiszerkutatóként tisztában van a bevitt alkoholmennyiség testére kifejtett hatásával, így ő a másnapot már lefekvéskor megelőzi (enyhíti) egy liter víz letolásával, aztán másnap jöhetnek az élőflórák, vitaminok és a regenerálódást elősegítő ásványi anyagok. A másnapos fitnesz-menü: natúr joghurt vagy kefír, céklás-citromos káposztasaláta párolt csirkével és pirítóssal és liternyi szénsavmentes ásványvízzel. A különbség csak annyi az első két archetípus között, hogy egy tudatosan táplálkozó dietetikus még a másnaposságot megelőző éjszaka is jobban figyel arra, hogy mit (ne) vegyen magához, így többnyire nem jut el arra a szintre, mint a vegetatív ösztönlény. A rövidet ásványvízzel issza (ha egyáltalán töményezik), kerüli a cukros üdítőket, és főleg nem keveri az este folyamán a különböző piákat. Ha az estét pálinkával kezdte, nem tér át később unicumra és nem dob be egy gyógysört hazaindulás előtt.

3/ Családbarát hagyományos

A hagyományőrző másnapos nem az a kísérletező típus: nem nyúl salátához, de pizzát sem rendel. A napot rántottával kezdi 4 tojásból hagymával és paprikával (esetleg szárazkolbászt majszol füstölt sajttal). Megmarad a generációkon átöröklött tuti gyógyító recepteknél: erőleves, aranysárga tyúkhúsleves erős pistával, rántott szelet kovászos uborkával, töltött káposzta csülökkel. Persze mindezek elkészítése rettentően igénybe venné leharcolt szervezetét, így a hagyományőrző másnapos egyben családközpontú is, és vasárnap hazavánszorog a szeretteihez (szülőkhöz, nagyszülőkhöz), ahol jó eséllyel a fent felsorolt ételek egyikét fogják feltálalni gyógyírként minden bajára.

Ha valaki egyik archetípusban sem ismerne magára (absztinensek kíméljenek), az nyugodtan szóljon, felveszem a listára.