Évek alatt, nyárról-nyárra és tavaszról-tavaszra lettem szép lassan szerelmes a Nógrádi Vidékbe. Eldöntöttem, hogy egyszer írok majd erről a szerelemről, de most még nem jött el az ideje. Ez ugyan egy személyes hangvételű blog, de mégiscsak receptekről, kajákról kéne elsősorban szólnia, s nem az életemről. Így maradjunk annyiban, hogy idén nyáron végre eljutottunk odáig, hogy e szeretett vidéknek a jellegzetes, elsősorban tót & palóc ételeit is sorra vegyük: voltunk Kisecseten a Pampuska (fánk) fesztiválon, Kövesden a palócfasírt fesztiválon és egy hete Vanyarcra is eltekertünk, ahol már a 8. Haluska fesztivált ünnepelték. Szégyen, hogy a kiválasztott kis vidékemről ilyen keveset tudjak, de én az ezelőtti 7 Haluska fesztiválról sem hallottam  soha. Pedig Vanyarc pöpec kis nógrádi falu, kedves és vendégszerető emberekkel; azon kevés helyek egyike, ahol az ott élő „fehérek”, tótok és romák is jól megvannak egymással, és egymás mellett is békében.

Sőt, még mulatni is tudnak együtt, nem is akárhogy. A Vanyarci Haluskafesztivál hangulatban, „cateringben” és népsze-rűségben is messze lepipálja az említett másik két palóc gasztrorendezvényt. A Vanyarci fesztivál névadója a haluska, szlovákul halusky, vagyis nokedli, magyarul viszont ez a szó a köznyelvben a sztrapacskát jelenti. Illetve a Vanyarciak szerint még annyi a különbség, hogy a haluskát hagyományosan nyeles vágódeszkáról (lapocka) késsel aprítják a forró vízbe, míg a sztrapacskát nokedliszaggatóval is lehet készíteni. Mindegy, a sztrapacska / haluska etimológiájába nem mennék jobban bele, a lényeg, hogy nálunk, Nógrádban (és Magyarországon) átfogóan sztrapacska névvel illetjük az összes krumplis-nokedlit, s annak is a legnépszerűbb változatát, a juhtúrós sztrapacskát, míg a szlovákoknak erre külön szavaik vannak (bővebben itt). Akárhogy is a sztrapacska egy nagyon belevaló étel, egyszerű, olcsó, laktató és gyors kaja, de legalább annyira fine dining is, bátran helyet kaphatna egy menőbb étlapon is. A vanyarci fesztivál sztrapacskafőző versenyén a 25  nevezett csapat 3 féle sztrapacskát készített: káposztásat, juhtúrósat és brindzásat. Nincsenek nagy különbségek a három féle haluska között, mindegyikre tökéletesen csúszott a frissen csapolt sör, de ennek a blognak nem TOPliszt lenne a címe, ha nem állítanék fel rangsort a 3-féle sztrapacska között. A sima juhtúrós sztrapacska sajnos csak a 3. lett, őt követi a káposztás verzió (kicsit több tejföllel, mint ahogy a fesztiválon adták), de a legjobb kétség nélkül a brindzás sztrapacska (bryndzové halušky).

Ahogyan a lágyan felolvadt brindza finoman körbe vonja a nokedlit, az egyszerűen felejthetetlen. Az autentikus tót brindzás sztrapacska receptjét szemtelenül a következő posztba emelném át, ahol majd méltó helye lesz a TOPliszt 3 legjobb sörkorcsolyája között.