Biztos nem meglepő, ha azt mondom, hogy én sem voltam mindig olyan félművelt gasztrosznob, mint most. Sokáig teljesen jól megvoltam a magam kis világában, amelyben a rizottó egyenlő volt a rizibizivel és ahol a pizzaszósz dinsztelt hagymával készült. Sőt, 30 évet nyugodtan leéltem anélkül, hogy tudtam volna például a mille feuille vagy a macaron létezéséről. És legalább 20 éves koromig az édesburgonyáról sem hallottam soha, senkitől. Így amikor az Amerikában (New York) élő nagyvilági unokatestvéreim jó 10 évvel ezelőtt hazalátogattak, és megkérdezték tőlem, hogy hol lehet Pesten édesburgonyát venni, akkor egyszerűen körberöhögtem őket. Hippodrom! Mi az, hogy édesburgonya? Miért nem vesztek sima krumplit, most mit jöttök itt rögtön az amerikás bullshittel, hogy nektek szvítpotéjtó kell? Akkor épp november vége volt, ők pedig meghívtak a pesti lakásukba megünnepelni a thanksgivinget, ahol a tradicionális pulykavacsorához édeskrumpliból készítették (volna) a krumplipürét (sweet potato casserole). A vacsi így is finom volt, ők pedig hiába magyarázták a családomnak, hogy az édeskrumpli tényleg édes, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint az a rózsakrumpli, amit most épp eszünk. Bezzeg, ha most kérdeznék, kapásból 3 helyre tudnám küldeni őket jó kis batátáért: a nagycsarnokban majd mindig kapni (kb. 1000 Ft / kg), a Culinarisban is, igaz ott még drágább, és az ALDI-ban is sokszor árulnak batátát (700 Ft / kg). Hogy a magyar batáta fővárosáról, Ásotthalomról már ne is beszéljünk. És az édeskrumpli kedvenc alapanyagom azóta is a konyhában: gyönyörű színe van, természetes édessége, hamar megfő (vagy sül), könnyen pürésíthető, és rengeteg ízzel kombinálható. Legutóbb pl. édeskrumplis-fetás quesadillát csináltam belőle (még nincs fent a blogon, de a linken az eredeti recept), most pedig, hogy beköszöntött az ősz, ezzel a kókusztejes édesburgonya-krémlevessel nyitottam meg a krémleves szezont.

A hidegen sajtolt tökmagolaj nem csak jól mutat a tálalásnál, de szotyis ízével elképesztően passzol ehhez a leveshez)

Hozzávalók:

• 3 db édesburgonya (mérettől függően 70-80 deka) / 1 kisebb fej vöröshagyma (vagy egy fél szál póré) / kb. 8 dl zöldségalaplé / 2-3 dl kókusztej / fél dl olívaolaj
• Ízesítésnek: 1 gerezd fokhagyma / 1 kk reszelt gyömbér / chilipaprika (szárítva is jó) / 1 kk kurkuma / 1-2 kk barnacukor / ízlés szerint 1 ek lime (vagy citrom)lé / só
• Díszítésnek: pirított bagett / tökmagolaj (szezámmagolaj is zsír) és aki nagyon szereti, küldje meg egy fél csokor friss korianderzölddel is.

Ehhez a távol-keleti fűszerezésű édesburgonya krémleveshez ugyanúgy kétféleképpen hozzáfoghatunk, mintha sütőtökkrémlevest készítenénk. A batátát ugyanis félbevágva (héjastul) megsüthetjük előre a sütőben, de hámozva és felkockázva a levesben is puhára főzhetjük. Én most ez utóbbit választottam, csak mert de. Kezdésnek apróra vágtam egy kis fej hagymát, és olívaolajon megfuttattam. Hozzáadtam a reszelt gyömbért, a fokhagymát és a fűszereket (nagyon kevés őrölt csilit és kurkumát), és amint illatozni kezdtek (közvetlen az odaégés előtt) beledobtam a felkockázott édeskrumplikat. Majd felöntöttem annyi főzőlével (én a brokkoli főzőlevét használtam), amennyi épp ellepte, és kis lángon kb. 25 percig főztem. A batáta alapvetően hamar megfő (főleg ha kis kockákra vágjuk), vagyis nem egy karalábé típusú zöldség, inkább olyan mint a vöröslencse, ami szintén tökéletes alapanyaga egy krémlevesnek. Ha a krumpli puha, lehúzzuk a tűzről, előkapjuk a botmixert és pár rendezett mozdulattal széjjelpürésítjük a levest. Amit a végén 2 deci kókusztejjel krémesítünk úgy, hogy a kókusztejjel együtt még visszatesszük a tűzre egyet rottyanni. Az utóízesítés során a só, a chili, a cukor és a citrom (limelé) egyaránt legyen kéznél, mert ezeket variálva érhetjük el a számunkra ideális jin-jang ízharmóniát. Amerikanista-orientalista bejegyzésünket látták és olvasták, kérjük tartsanak velünk legközelebb is!