„Banánt Anyuka, banánt akarok" – sóhajtott fel Jenő, és már küldték is a borbélyhoz. Honnan vegyek én most banánt? – értetlenkedett Jenőke mamája. Na ja, 1962 nyarán ez a kérdés teljesen adekvát volt, hisz a 60-as években banánhoz nagy ritkán jutott az egyszeri anyuka, főleg télen, és akkor is leginkább csak pult alól, ha volt közértes a családban. Én ugyan még a 70-es évek szülötte vagyok, de gyermekkori emlékeim már csak a 80-as évek második felétől vannak (az első 6 évem valahogy kiesett, mint Keith Richardsnak a 70-es évek), és nem emlékszem ezekre a hiánygazdaságos időkre. Banán is volt, ha kértünk volna a testvéremmel. De nem kértünk, mert nem szerettük. Ha néha beadtuk a derekunkat, akkor csakis vékony karikákra vágva, kétágú kisvillával a tévé előtt ülve fogyasztottuk. Nővérem ugyanis híresen rossz evő volt, a testünket felépítő 206 csontból szerintem nála mindegyiket ki lehetett tapintani, ezért Anyámék azzal a trükkel próbálkoztak, hogy a banánt a héjától és formájától megszabadítva játékos formában diktálják belénk, miközben valami rajzfilm megy a tévében. A banán később sem tartozott a kedvencek közé; míg a teniszversenyeken mindenki banánnal tömte magát két meccs között, én megmaradtam a sport szeletnél. Ki hitte volna, hogy 20 év után villával széttrancsírozott banánokból fogok süteményt sütni, majd az egészet kétpofára bezabálni? És még rajzfilm sem kellett hozzá.

(A recept a 2013. januári TV Paprika magazinból van. És igen, legalább olyan szép lett, mint a hátsó képen!)

Ragacsos banános süti karamellszósszal / Hozzávalók:

• 27 deka liszt
• 15 deka vaj + a forma kikenéséhez
• 4 banán
• 1,5 kk sütőpor (1/2 csomag)
• 1/2 kk só
• fél ek porcukor
• 2 tojás
• 1 rúd vanília (vagy vaníliás cukor, vagy 1 kk vaníliakivonat)
• A karamellszószhoz: 2 dl tejszín, 10 deka vaj, 7 deka barnacukor, 3 ek méz

1. Először is kimérjük a lisztet, beleszórjuk a sütőport, egy kevés sót és félretesszük.
2. Egy keverőtálban habosra verjük a szobahőmérsékletre felengedett vajat egy fél evőkanálnyi porcukorral, majd hozzáadunk 2 tojást és ezzel is jól elkeverjük. Ezután jöhet a banánmassza, vagyis 2 banán villával krémesre törve és a vanília. Ezt is jól elkeverjük a többi hozzávalóval, majd 3-4 részben hozzáadjuk a lisztet és folyamatosan keverjük, amíg szépen összeáll a banános tészta.
3. A tésztát egy kivajazott sütőedénybe kanalazzuk, és 170-180 fokosra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük. Tű- vagy késpróbával ellenőrizhetjük, hogy a tészta már nem nyers.
4. Ezalatt elkészítjük a karamellás szirupot, ami az egésznek a lényege: ehhez egy forralóedényben folyamatosan kevergetve addig melegítjük az összes hozzávalót (mínusz 2 ek tejszín), amíg a cukor fel nem olvad. Ezután lejjebb vesszük a lángot, és további 5 percig forraljuk, amíg be nem sűrűsödik a massza, és olyan lesz a cucc, mint a karamellás sűrített tej. Ha a kívánt állagot elértük, lehúzzuk a tűzről, és elkeverünk benne még kb. 2 evőkanálnyi tejszínt. Ettől lesz igazán homogén színű és krémes a karamellás szirup.
5. Ha a süti kész, kivesszük a sütőből, és a szirup 1/3-át egyenletesen elkenjük a tetején, majd visszatesszük a sütőbe még 2-3 percre, amíg a szirup a tetején el nem kezd felhólyagosodni, majd a sütőt elzárjuk.
6. A süti tetején elrendezzük a karikákra vágott másik 2 banánt, és meglocsoljuk egy újabb jó adag sziruppal, és félretesszük hűlni.
7. Tálalás előtt minden szeletre csurgatunk még egy adag karamellszószt, majd szép egyenletes mozdulatokkal, falatról-falatra haladva betermeljük az egész tál ragacsos sütit, hogy a végén egész arcunk karamellben tocsogjon, miközben elmorzsolunk egy könnyet a KGST-piacon felnőtt és megöregedett honfitársainkért.