Kicsit sarkítva azt is mondhatnám, hogy ami az angoloknál a ham and eggs, azaz sonkás tükörtojás, az a németeknél a Strammer Max. Hisz mindkét esetben egy egyszerű proletár ételről van szó tojással és sonkával. Persze ez nem olyan egyszerű, hogy az egyik krumpli a másik burgonya; a Strammer Max a nevéből fakadóan is sokkal izgalmasabb étel, mint szigetországi társa.

Először is kezdjük egy kis német nyelvleckével: der Max ist stramm, vagyis Max egy erős férfiú. Na de mitől olyan stramm ez a Max gyerek? Több német nyelvű forrás szerint az egykori NDK egyes területein beszélt thüringiai-felsőszáz nyelvjárásban a Strammer Max kifejezést a 20. század elején még a merevedő, izgalmi állapotban lévő férfi nemi szerv szinonimájaként használták, csak később kezdték el ezt a szóösszetételt egy férfiasan egyszerű és tápláló egytálétel neveként használni. Erős Max nem egy nagy kulináris bűvész trükk (stílszerűen vaszisztdasz), de könnyen és gyorsan elkészíthető (még egy férfi számára is), elfogyasztása után hamar erőre kap a napi robotban megfáradt parasztlegény. Hiszen egy igazi fehérje+szénhidrát bomba: sonka+tojás+barna kenyér vajban megsütve és egymásra halmozva. S persze sörrel az igazi, nem csoda, ha egy ilyen étel és pár korsó sör után az urak önbizalomtól duzzadva önjelölt stramm Maxokként indultak hódító útjukra az éjszakában. Ennek az elméletnek az erősítését segítik azok a történetek is, amiket a 70-80-as években az NDK-ban cseretanuló vagy cseredolgozó honfitársaim meséltek. Akkoriban nagy divat volt az egykori NDK-ban pár hét vagy hónap cseremunkát végezni, akár egyetemistaként akár friss diplomásként. Az élet ott sem volt sokkal szabadabb, de az akkor és ott élő magyarok ezt akkor úgy élték meg, mint egy kelet-európai Woodstockot. Számos történetet hallottam a keletnémet lányok legendásan magas libidójáról, akik ráadásul oda voltak a magyar pasikért. Számukra a trapper farmeros, hosszú hajú hobók voltak a kor és hely Brad Pittjei. Akik – gondolom én – az esti sörözésekkor vagy egy átmulatott éjszaka után éppen ilyen Strammer Maxokból nyerték az erejüket, és készültek fel az újabb és újabb kalandozásokra.

Hozzávalók: barna kenyér (vagy jóféle házias parasztkenyér), sonka (főtt sonka, tarja), tojás, csemegeuborka, kevés vaj

Egy kevés vajat olvasztok egy serpenyőben, rádobok egy tojást tükörtojásnak, mellé jöhet egy szelet kenyér és egy szelet sonka. Vagyis mindhárom hozzávalót külön-külön megsütöm, miután a kenyérnek mindkét oldala megpirult a vajban, ráteszem a sonkát, a szeletekre vágott uborkát, és végül a tetejére a tükörtojást. A Strammer Maxnak persze sokféle verziója létezik még, a legismertebb a sajtos Max, tovább növelvén az amúgy sem lebecsülendő fehérjeadagot. Valaki kedvet kapott? Mármint a sörözéshez?