„Mi a pasiknál ez a Keresztapa mánia, hahó?" – „Szóval, hogy is magyarázzam el magának. A Keresztapa, az az I Ching, a Keresztapa minden bölcsességek összegzése, a keresztapában megvan a válasz mindenfajta kérdésre. Mit vigyek a nyaralásra, hagyd a puskát, hozd a tésztát, milyen nap van ma?" Ez az idézet az egyik kedvenc filmemből való, Tom Hanks válaszol ekképpen Meg Ryannek, de ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni godfather-fetisizmusomat, ha a feleségem kérdőre vonna. Már ha az imdb-n elért 9,2-es értékelés, amivel minden idők második legjobbra értékelt filmje, önmagában nem volna elég magyarázat. Márpedig 640 ezer ember nem tévedhet. Magam is vagy tucatszor láttam az első részt – ennél többször talán csak a Remény rabjait, de Andy Dufresne csodálatos szabadulásáról (spoiler!!!) majd egy másik posztban emlékezünk. A keresztapa többek között megtanított arra, hogy az ebédlőasztalnál nem politizálunk, hogy narancsot vásárolni veszélyes, hogy hogyan készül a tökéletes paradicsomszósz, és nem utolsó sorban, hogy tésztát a kocsiban nem hagyunk. Mert a család és a kaja szent, szóval „leave the gun, take the cannoli!" – ahogy Clemenza is megmondta. Mégis, hiába láttam annyiszor, évekig hittem azt, hogy a tragikus hirtelenséggel elhunyt Gatto kocsijából a cannellonit nyúlták le, nem a cannolit, nem is értettem, hogy férhet bele egy tisztességes adag cannelloni egy masnis díszdobozba. Végülis mindkettő henger alakú és ricottával van töltve, csak – apró csúsztatással – míg az egyiket porcukrozzák, addig a másikat (a cannellonit) paradicsomszósszal öntik le. Mindegy, a keresztapa örök, a cannelloni pedig kerek, és kurva macerás megtölteni, de megéri. És persze Luca Brasi a halakkal alszik.

(Ha valakinek a cannellonija sütés után is úgy néz ki, mint egy vécéguriga, az szóljon, és meghívom egy sörre. Ez nem szófordulat, tényleg.)

Hozzávalók:

• 200 gr száraz cannelloni tészta

A töltelékhez:

• 250 gr ricotta (vagy mascarpone) + 1-2 ek tejföl
• 100 gr szárított paradicsom
• 100 gr apróra vágott fekete olajbogyó
• 2 szál újhagyma – ez opcionális
• Só, bors, friss bazsalikom, 1 ek olívaolaj
• A paradicsomszószhoz: 400 gr kockázott paradicsom (1 konzerv) + 1 dl víz / 2 gerezd fokhagyma / 2 ek olívaolaj / kakukkfű / só, bors és egy kk cukor
• Tetejére: sajt (parmezán, bár én pizzamozzarellát használtam, és pár ek joghurt vagy kefir (besamel helyett, mert az már sok lenne)

Először is a legfontosabb, a cannelloni tésztát nem kell előfőzni, mert: 1) félig főtten elkezdenek ragadni, 2) a csúszós-elmászkálós tésztahengereket már kb. annyira nehéz megtölteni, mint petyhüdt lomposra zoknit húzni. A készen vásárolt száraz cannelloni ugyanúgy puhára fő a sütéskor, mint a lasagne tészta, csak arra kell figyelni, hogy bőséges szósszal öntsük le, amiből elég vizet tud felszívni, és a sütés első felében fedjük le fóliával.
Másodszor: összeállítjuk a tölteléket, ehhez az aszalt paradicsomot, olajbogyót, hagymát és a friss bazsalikomot apróra vágjuk, hozzáadjuk a ricottát meg az olajat, majd végül a fűszereket és az egészet homogén krémesre keverjük. Harmadszor: a paradicsomszószt ugyanúgy készítjük, mintha pizzaszószt csinálnánk, csak itt nem kell a kockázott paradicsomot pürésíteni, hanem így darabosan tesszük fel a fűszerekkel lassú lángon, hogy az ízek összeérjenek. Negyedszer: jöhet a töltés, ehhez jó, ha van egy habzsákunk, amibe bele tudjuk kanalazni a tölteléket. (Ha nincs, nem kell falnak menni, csak előkapni egy uzsis zacskót, aminek az egyik sarkát kivágjuk). Szóval a tölteléket zacskózzuk, és a cannellonikat egyenként kézbe véve megtöltjük, majd az összes hengert egy kivajazott sütőtálba tesszük szépen egymás mellé. Mire ezzel kész leszünk, mosakodjunk meg könyékig, majd zárjuk el a gázt a paradicsomszósz alatt és az egész szósszal öntsük nyakon a tésztacsöveket. Utolsó lépésként jöhet pár evőkanál joghurt vagy kefir (nem muszáj, de ettől krémesebb lesz szósz) majd az egész tetejére tisztességes mennyiségű sajt. A csőben sült csöveket 180 fokos sütőben kb. 25 percig alufóliával lefedve sütjük, késpróba, majd még 5 percig anélkül, amíg szépen megpirul a tetejük. Kérdés? „Ne kérdezz üzletről, Kay, ne kérdezz soha az üzleti ügyeimről!"