Nem régóta írom ezt a blogot, de a kezdeti lendületem máris alább hagyott, és a blogolási szokásaimat felőrölték a hétköznapok egyszerű prózai szükségletei. Egy rendes gasztroblog írásához az elhivatottságon túl a következő dolgok kellenek: szabadidő (sok-sok-sok: hiszen piacra kell menni, ami 6-kor zár, boltba kell menni, haza kell vinni, meg kell főzni, le kell fotózni, de csak világosban lehet igazán, aztán meg kell írni, közben el kell mosogatni), aztán kell ihlet, alapanyag, tiszta konyha, fényképezőgép és egy számítógép. Az elmúlt egy hónapban ezekből a dolgokból legalább egy mindig hiányzott: a témák csak gyűltek és gyűlnek azóta is a fejemben, de vagy megfőzni nem volt kedvem, vagy megírni, vagy ha már mind a kettő meg lett volna, akkor a laptop volt foglalt. Még az a szerencse, hogy – rendszeres és állandó olvasóközönség hiányában – nem tartozom elszámolással senkinek, a saját lelkiismeretemen kívül a kutyát nem izgatja, hogy mikor rakok ki új posztot. (ez persze álszent duma: valójában rettentően szomorú lennék, ha senkit nem érdekelne, hogy miket írogatok.)

Hát most a lelkivilágom megnyugtatása végett jöjjön egy újabb bejegyzés; ezt pedig ismét a nagy kedvenc  távol-keleti konyhának szentelem, pontosabban egy kínai receptnek, aminek legyen a neve:  kínai pirított tészta csirkével és zöldségekkel.

Hozzávalók 4 főre:

• 30 deka csirkemellfilé
• 20-25 deka kínai szárított tészta (ázsiai boltokban lehet kapni)
• 20 deka szárított fafülgomba
• 1 nagyobb sárgarépa
•  ½ kaliforniai paprika
• 1 fej vöröshagyma (hosszú szálakra vágva)
• 3 ek szójaszósz (lehet világos vagy sötét is)
•  ½ ek halszósz
• 1 ek rizsecet / vagy rizsbor
• ½ dl olaj
• 1 fokhagyma

-          És a fűszerek:

• 1 tk gyömbér (reszelt vagy szárított)
• ½  tk szecsuáni bors
• ½  tk fahéj és szegfűbors
• ½  tk chili és 1 tk cukor
• 1 szem csillagánizs (csak mert imádom)
• friss korianderzöld (ha nincs, akkor persze jöhet a szárított)

Elkészítés:

Az alapszabály ugyanaz, mint a legtöbb wokos ételnél: előbb minden hozzávalót elő kell készíteni, fel kell aprítani, és csak ezután kezdhetünk neki. Először is fogjuk a szárított fafülgombát, amit a legtöbb ázsiai boltban (kivéve a cipőboltokban) lehet kapni, és ezt egy tálba tesszük, majd leöntjük forrásban lévő vízzel és állni hagyjuk. A gombának max. 1 óra kell, hogy a háromszorosára dagadjon és készen álljon a wokozásra. Ugyanígy kell eljárnunk a kínai szárított tésztával (ami csak búzalisztből, sóból és vízből áll), csak ezt elég 3-4 percig állni hagynunk, és utána már lehet is pirítani.

Az olajat felforrósítjuk a wokban, beledobjuk a fűszereket, a gyömbért és a fokhagymát, majd egy  pár másodperc után az apró csíkokra vágott csirkemellet. Meglocsoljuk 1 ek szójaszósszal és nagyobb lángon 1-2 perc alatt megpirítjuk. Ezután a húst kivesszük egy tálba, öntünk még egy kis olajat a wokba és beledobjuk a szintén vékony csíkokra vágott zöldségeket (hagymát, gombát, répát, paprikát, stb). Löttyintünk még egyet a szójaszószból és az ecetből és egy felet a halszószból, majd nem veszünk levegőt addig, amíg a halszósznak a „karakteres” illata nem száll tova az elszívó sötét bugyraiban. Kb. 3-4 perc alatt a zöldségek is megpuhulnak, ha a répát túl rössnek érezzük, akkor az egészre még locsolhatunk 1-2 ek vizet is. Ezután visszadobjuk a wokba a húst és beleöntjük a lecsepegtetett tésztát is. 1-2 perc alatt közepes lángon összeforgatjuk az egészet és a végén megszórjuk korianderrel, mert a zöld szín még hiányzik az összhanghoz, majd meglátjátok. Ha úgy van (és általában úgy van…) hogy nincs otthon friss korianderzöld, akkor még felaprított újhagymát szoktam rádobni a kész kajára. Mindez talán bonyolultnak tűnik, de az előkészületekkel együtt is fél óra alatt megvan a vacsoránk. Van kérdés? Nincs? gondoltam.