Te, Paul! Minek neked az a sok alma, pitét csinálsz? Nem, azok a csendéletekhez kellenek. Évek óta szenvedek ezekkel a hülye csendéletekkel, a tököm teli a vázákkal meg a terítőkkel, legszívesebben minden nap csak pucér fürdőzőket festenék – morgolódik Paul. De ha itt most nem alkotok valami maradandót ezekkel az almákkal, akkor kár volt a jogi kart is otthagyni ezelőtt 33 évvel. Akkor most nem kapok almát? – kérdezem. Nem, szóval tedd vissza a kosárba, órákig rendezgettem őket. Jó, de ebből a babapiskótából csak vehetek? – és már nyúlok is a kistányér felé. Az nem piskóta, te féleszű, nem ismered meg? Ez langue de chat, macskanyelv, egy édes teasütemény. Vegyél, de már hetek óta ott áll a tányéron, úgyhogy csak saját felelősségre. És légy oly kedves csak egyet, mert szükségem van a toronyformára. De zsémbes vagy ma, hallod? Legalább ezt a terítőt hadd igazítsam már meg, tiszta gyűrött. Hozzá ne érj! – ront rám. Ki ne simítsd azokat a redőket, teljesen legyilkolod a kompozíciómat. Na jól van, tudod mit? Inkább magadra hagylak, a srácokkal felugrunk a Mont Sainte-Victoire-ra, majd visszafele még benézek hozzád. Addig meg leírhatnád nekem ennek a macskanyelvnek a receptjét, mert így teába mártva igen kedvemre való az íze. Jól van – morogja Paul, de tekintete már az üres vásznat fürkészi nyugtalan. Rám se néz, mikor becsapom a műterem ajtaját. Hiába, csak művészlelkű posztimpresszionistákkal ne kezdjen az ember - sóhajtom, és megszaporázom lépteimet, a többiek már biztos türelmetlenkednek a hegy lábánál.

(Cézanne képét innen vettem, a receptet pedig több helyről, de leginkább innen.)

Langue de chat – hozzávalók (egy tepsihez)

• 80 gr porcukor (átszitálva)
• 85 gr liszt (átszitálva)
• 80 gr vaj (szobahőmérsékletű)
• 70 gr tojásfehérje (ez pont 2 M-es tojás fehérjéje. Je!)
• 1 rúd vanília
• ½ tk só

Egy keverőtálba kimérjük a porcukrot és beleöntjük a szintén kimért szobahőmérsékletű vajat, majd kézi habverővel pár perc alatt teljesen simára habarjuk. Ha a krém már szépen összeállt, akkor belekaparjuk a vaníliarúd belsejét, és fokozatosan adagolva hozzáadjuk a tojásfehérjéket. Nem egyszerre, és nem géppel dolgozva. A tojásokkal újabb pár percig keverjük a masszát, amíg minden hozzávaló összeért. Ezután jöhet a liszt (amibe már egy csipet sót szórtunk), szintén csak fokozatosan, és adagonként alaposan elkeverve. Addig keverjük, amíg nem kezd el égni a fájdalomtól az alkarunk, és még utána is. Akkor vagyunk kész, ha az egész tészta, teljesen csomómentesen összeállt egy törtfehér homogén masszává. Ezt a masszát habzsákba kanalazzuk (ha nincs habzsák, bármilyen tiszta uzsonnás zacskó is megteszi), rendezzük gondolatainkat és felkészülünk a formázásra. Ehhez elővesszük a tepsit, kibéleljük sütőpapírral és a sütőt bekapcsoljuk 190-200 fokra. A habzsákot (zacsit) szakszerűen a kezünkbe fogva megpróbálunk talpas nagy I-betűket formázni, amiknek a szára kb. 4-5 centi. Minden 'I' között hagyunk legalább 3 centimétert, hogy a cica nyelvének legyen hova szétfolynia a melegben. A sütő teljesítményétől függően 7-8 perc alatt készen is vannak a macskanyelvek, szóval nem érdemes nagyon elhagyni a konyhát, vagy akárhol is van a sütőnk. A langue de chat akkor van kész, ha a szélei épphogy megbarnultak, és a színe kellemes halványsárga lett. A sütőből kivéve még pár percig pihentetjük, majd lehet is melegében betermelni, mert úgy a legfinomabb. De lévén egy teasüteményről van szó, ha 2-3 tepsivel csinálunk (amit egyébként szívből ajánlok), akkor 1-2 nap múlva egy forró teába (vagy csokiba mártva) reneszánszát élheti a süti.
Köszi Paul a receptet, pár képet kirakok a facebookra is! (Paul, ezt koránál fogva már nem láthatja – a szerk.)