A spanyolok történelmi EB-győzelme után azt hiszem eljött az idő, hogy ne csak az ibériai focicsapat kezdő 11-ét fújjuk kívülről, de kicsit a spanyol gasztronómiával is képbe kerüljünk. Nem méltó, hogy a magyar embernek a tortilláról legjobb esetben is csak azok a tortillatekercsek jussanak eszébe, amit a hazai gyorséttermek és mexikói kajáldák árulnak ilyen név alatt. A tortilla ugyanis nem csak és kizárólag egy feltekerhető kukoricalepény, hanem a tapas bárok egyik legautentikusabb fogása, a spanyol sörkorcsolyák zsíros deszkája. Amit nem feltekerni kell, hanem felszeletelni, mint egy dobostortát. A klasszikus tortilla de patatas – ahogy a neve is elárulja – krumpliból készül, ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor egyfajta krumplis omlett. De ez kb. csak annyira igaz, mintha a töki pompost baconos pizzának titulálnánk. A tortilla de patatas az tortilla de patatas, üzenem ezt a kedves családomnak is, akik a frissen tányérra borított tortillát meglátva rakott krumplit emlegettek. Hiába, az ember nem lehet próféta a saját „családjában", én sem tudtam meggyőzni őket arról, hogy amit látnak, az nem a nagyi újragondolt rakott krumplija. És hogy hogyan kell megcsinálni? Például így:
Hozzávalók:
- 80 deka krumpli
- 6 nagy tojás
- 1 fej vöröshagyma
- 1-1,5 dl olívaolaj
- só, bors, kakukkfű és/vagy rozmaring (de a zöldfűszer akár is hagyható)
Ezenkívül bármilyen zöldséggel variálhatjuk még a tortillánkat, a lehetőségek száma végtelen. A cukkinis verzió pl. még igen jó, a receptét már korábban feltettem IDE.
A tortilla de patatas lényege a vékony szeletekre / karikára vágott krumpli, ez adja a kaja gerincét, mondhatnám ez a tégla és a tojás csak habarcs. Vaaaagy a krumpli a sóder, a tojás pedig a víz és a cement. Vaaagy... Na de haladjunk sorjában. Fogjuk a meghámozott krumplit, vékony szeletekre vágjuk (lehet ám mandolinnal is), majd enyhén sós vízben félig készre főzzük és leszűrjük. Ezután felvágjuk a hagymát is vékony karikákra, egy vastag fenekű serpenyőben felhevítjük az olaj felét, elrendezzük benne a hagymakarikákat, majd lassú tűzön kb. 10 percig sütjük. Ezután fogjuk az előfőzött krumpliszeleteket és egyesével elkezdjük a hagymára halmozni. (A tortilla egyébként az eredeti receptúra szerint úgy készül, hogy a krumplit nem főzik elő, hanem az olajban sül puhára, de ez több időnkbe kerülne, szóval mindenki döntse el maga.) Ha egy 24 centis serpenyővel dolgozunk, akkor ennyi krumplival kb. 4-5 réteg is kijön, ami már elég a tisztességes tortilla-vastagság eléréséhez. A lángot levesszük kicsire, és hagyjuk, hogy pár perc alatt a krumpli is készre süljön / párolódjon. Ezalatt felverjük a tojásokat, hozzáöntjük a maradék kevés olajat, sózzuk-borsozzuk és vágunk bele frissen vágott kakukkfüvet vagy rozmaringot, ki-melyiket szereti. Ha a krumpli egy késpróba után már elég puhának tűnik, akkor a serpenyőt felöntjük a felvert tojással, szép lassan, a serpenyőt rezegtetve, hogy a tojásnak legyen ideje minden krumpliszelet közé és alá is beékelődni. (Másik megoldás, ha a serpenyő tartalmát öntjük a felvert tojásokra, és ebben a tálban keverjük össze a hozzávalókat, de így a serpenyőbe visszaöntve eltűnne a hagyma szép mintázata.) Ezután a serpenyőt lefedjük és hagyjuk, hadd szilárduljon a habarcs. Kb. 5 perc után a fedőt levéve már azt kéne látnunk, hogy a tojás a serpenyő szélén is megszilárdult és akkor jöhet a varázslat. Ha nagyon magabiztosak vagyunk, akkor behívhatjuk a csajunkat / pasinkat is, legyen kinek menőzni. Előkészítünk egy nagyobb lapostányért, amit finoman beolajozunk és a serpenyőre fektetjük. Ezután fogunk egy konyharuhát és egy nagyon határozott mozdulattal megfordítjuk a serpenyőt, a tortillát a tányérra borítjuk, és ámulunk önnön nagyságunkon. Ha eleget vártunk, a tojás már megszilárdult annyira, hogy a fordításkor nem folyik a kezünkre ugyebár. Ezután a tányérról finoman visszacsúsztatjuk a serpenyőbe a tortillát, hogy ami eddig a tetején volt, az most pár perc pirítással szintén színt kapjon. A gázt elzárva a tortillát még pár percig a serpenyőben pihentetjük, majd utolsó lépésként az imént használt tányérra csúsztatjuk. Ééés, kész. Lehet szelni, sört csapolni és szép emlékként megnézni még egyszer az EB-döntő góljait. Mert a spanyol konyhánál már csak a spanyol foci egyszerűbb: Xavi passzol és az addig sose hallott védő ballal bevágja. Van kérdés?
(Hogy egy igazi tortilla de patatas nem valami csoffadt lepényke, az a fenti videóból is kiderül, amit a híres Taberna Bar Santosban forgattak Cordobaban.)
Utolsó kommentek