Vendégposzt következik. Most, hogy a Goldenblog zsűrije beválasztotta a TOPlisztet is az idei év legjobb 11 gasztroblogja közé (amiért persze sok-sok köszönet) már azt is megengedhetem magamnak, hogy vendégszerzőket engedjek garázdálkodni a blogomon. Így most fogadjátok szeretettel Nako barátom bejegyzését a "Mit főzzek nyáron a hungaro-amerikai barátnőmnek" témában:

Keleties karaj kuszkusszal

Van egy nagyon jó barátnőm, aki már 15 éve Amerikában él. Furcsa módon, dacára annak, hogy valójában csak egy évig volt köztünk igazi kapcsolat, megmaradt a barátságunk, így minden karácsonykor és augusztusban találkozunk. Nem volt ez másként idén sem. Már június elején megbeszéltük, hogy mikor jön, hogy találjunk egy napot a szabadság sújtotta augusztusban amikor tudunk találkozni. Annyiban azonban különbözött az idei év, hogy most nem egy étteremben ültünk össze, hanem feljött hozzám. Jó előre szóltam neki, hogy készüljön, mert nem a netpincér főz majd, hanem én. Elkezdtem hát gondolkodni, mi legyen a menü. Nyilván adta magát, hogy valami magyaros jellegűt főzzek, hiszen Texasban se szürkemarha, se nagymama. Megértvén, hogy a gondolat nyilván nem unikális, hamar magam mögött hagytam  a babgulyás-töltött káposzta-marha pörkölt háromszöget és valami saját recept kigondolásába kezdtem. Tudni kell még a barátnőmről, hogy orvos papájának hála, gyerekkorában néhány évet Marokkóban éltek. Akkor legyen fúziós konyha, gondoltam. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én csak valami finom ebédet akartam csinálni, közben nem jutott eszembe, hogy gondolkodásomnak van tudományos megnevezése is - ezt csak később juttatta eszembe egy másik barátom ...)

Marokkóról hamar eszembe jutott egyik nagy kedvencem, a kuszkusz. Ha kicsit utána olvasunk, kiderül, hogy ez mennyire egészséges és mennyire klassz, de ennél sokkal fontosabb, hogy szinte bármi mellé jó, egyáltalán nem elcsépelt és könnyű megcsinálni. Ennyit a kuszkusz PR-ról. Külön kedvencem, igaz nem saját találmány, a mentás verzió.  A köret már megvan, gondoltam – igen, tudom, gombot a kabáthoz, de mindegy. Ha viszont kuszkusz, akkor valami szaftos dolog passzol mellé. Legyen magyaros, nyári és könnyű… Igen, igen, erre már nyilván mindenki tudja a választ: lecsó. Hogy kövessem a kuszkusz ízvilágát, a lecsóba is tettem egy kis mentát és elneveztem keleties lecsónak. Már csak a hús maradt, mert hát, nyár ide vagy oda, nálam húsnak lennie kell az ebédben. Szóval karajt sütöttem mellé, amit curryvel, mexikói fűszerkeverékkel és majorannával már előző este bepácoltam, majd egy napig állt a hűtőben, amitől igazán porhanyós és ízes lett. (A húst egyébként bárhogy fűszerezhetjük, csak a curryt ne hagyjuk ki belőle, mert attól lesz „keleties”). Ne ijedjen meg senki, a találmányom csak hangzásra bonyolult, alig egy óra alatt mindennel végeztem. Ja, és így még maradt is menta a mojitohoz…

Hozzávalók:

• 50 dkg paprika
• 50 dkg paradicsom
• 1 apróra vágott hagyma
• menta
• 30 dkg kuszkusz
• menta
• 60 dkg karaj
• currypor
• majoranna
• mexikói fűszerkeverék

A hagymát apróra vágom és kevés olajon megpárolom. Amíg összeesik, karikára vágom a paprikát és felaprítom a paradicsomot. Amikor a hagyma már jól összeszottyadt, rádobom a paprikát és egy egész kis vizet, hogy a fedő alatt jól megpárolódjon.  Amikor a paprika jó, akkor hozzáadom a paradicsomot, kis pirospaprikát és néhány levél mentát. A húst, ahogy mondtam, előző este (ne ijedjünk meg, ha egy pár órát áll a pácban, már az is bőven jó) befűszerezem és felöntöm annyi olajjal, hogy ellepje, majd hűtőbe teszem. Másnap egész kis olajon, kb. 10 perc alatt finomra sütöm mind a két oldalát.

A kuszkusz többféle módon is elkészíthető. Én egy lábosban vizet forralok, és beleteszek egy üveg jénait. A kuszkuszt pedig beleöntöm a tálba, mert így nem közvetlenül a láng, hanem a forró víz melegíti. Épp csak annyi vizet teszek hozzá, hogy ellepje, de 15 perc után megkeverem és újra annyi vizet öntök rá, hogy ellepje. Egy kis sóval és a mentával hagyom megpuhulni. Akkor lesz kész, amikor már puha, de nem száradt ki teljesen, hanem egy kicsit nedves.