Bevallom egy hete a „fiókomban" van az alábbi bodzaszörp recept, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy közzétegyem. Pedig semmi bajom a bodzával, ez nem személyes ügy. Csak egyszerűen idegenkedem mindentől, ami ennyire megkerülhetetlenül aktuális, hogy szinte bűntudatom van, ha nem emlékezem meg róla. Mint Erőss Zsoltról: boldog-boldogtalan megszólalt az elmúlt két hétben, az is, aki együtt élt / mászott vele, és az is, aki csak egyszer látta hátulról a felszálló ködben. Mindenki róla emlékezett, (RIP-ezett) nyilatkozott, megosztott, lájkolt és összegzett: így kellett lennie, történhetett volna másként is, ez volt a végzete, a kapzsi serpák a hibásak, a vízhiány miatt van, a szemét spanyolok tehetnek róla, megállíthatatlanul jött a hírdömping, ahogy ilyenkor lenni szokott. Miközben az egyik bulvárlap közzéteszi azokat vélhetően utolsó fotókat a két hegymászóról, amin még életben vannak, már arra buzdít a képaláírásban, hogy lájkoljuk őket a legérdekesebb hírekért. Rögtön eszembe jut DTK elhíresült mondata a vatikáni pápaválasztásról. Mikor a fehér füst felszállt és megszólaltak a harangok, csak ennyit tudott kinyögni: „a Szent Péter téren elszabadult a pokol". Nem lehet ezért őt elítélni, ha az embernek sokat kell beszélnie, becsúszhat 1-1 hiba. Amit viszont a legegyszerűbben és legkorrektebben úgy lehet elkerülni, ha kicsit kevesebbet beszélünk, főleg, ha nincs érdemi mondanivalónk az ügyben.

A bodzaszörpről is azért nem nyilatkoztam eddig, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy érdemben be tudnék szállni a leg- jobb, finomabb, tutibb, eredetibb, ökobióbb bodzaszörp címéért folyó versenybe. Én csak ezt az egy receptet ismerem, ez is az Anyósomé, és évről-évre max. annyi szerepem van az elkészítésében, hogy leszedem a bodzavirágokat a kövesdi kertben. De mivel ezt egyet kóstoltam, és mindannyiszor ízlett is, minek kísérleteznék bármi mással.

Hozzávalók kb. 5 liter bodza- vagy akácléhez:

• kb. 10 (tenyérnyi nagyságú) bodzavirág, (vagy 30-40 fürt akácvirág),
• 2-3 citrom leve + a héja utána felvágva
• 30 db citrompótló (teaízesítő),
• 3 evőkanál 10%-os ecet (vagy másfél evőkanál 20%-os),
• fél kg cukor, ebből 20 dkg pirítva (lehet ez barnacukor, nyírfacukor, de fele méz is)
• víz

1. Az összes hozzávalót (20 deka cukor kivételével) beöntjük egy 5-6 literes befőttes üvegbe.
2. 20 deka cukrot karamellizálunk, hogy szép színe legyen a szörpnek. Ehhez egy lábosban a cukrot folytonos keverés mellett addig melegítjük, míg meg nem olvad, és barna színt kap, ekkor levesszük a tűzről, és kb. 5 perc múlva felöntjük egy kevés vízzel óvatosan, távol tartva magunktól, nehogy a gőz kicsapjon, vagy a forró karamell felbugyogjon. Ha feloldódott a karamell (gyorsabban oldódik, ha visszatesszük a tűzre) beleöntjük a befőttesüvegbe.
3. Végül felöntjük még annyi hideg vízzel az üveget, hogy tele legyen.
4. Meleg helyen hagyjuk állni 1 vagy 2 napig, majd leszűrjük és hűtőbe tesszük.
5. Ez a fajta sűrűségi szörp / lé kb. duplájára hígítva az igazán finom.
Mivel tartósítószert - a 3 evőkanálnyi ecetet leszámítva - nem tartalmaz, ezért nem áll el sokáig: egy héten belül érdemes elfogyasztani! De hát gondot okozna ez bárkinek is?