Mivel tegnap már beígértem a padlizsános lasagne receptjét, így mára nem sok lehetőséget hagytam elmémnek, hogy szabadon szárnyalhasson. Pedig megfogadtam, többet nem ígérgetek felelőtlenül. Amikor a jelenlegi cégemhez jöttem állásinterjúra, és az önértékelő részhez értünk meg kellett említenem egy rossz tulajdonságom, akkor is a következőt mondtam: „Az a negatív tulajdonságom, hogy nehezen tudok nemet mondani, és túl sok mindent elvállalok" – mindezt rezzenéstelen arccal. Felvettek, azóta is itt dolgozom. Na jó, nem hiszem, hogy emiatt. Mindenesetre most addig fel nem állsz édes Fiam, amíg ezt meg nem írod. Gyerünk, a játékidőből megy: addig se tévé, se túró rudi. Szóval először is, lasagne. Így, „e" betűvel a végén, ha magáról a kajáról beszélünk, és nem csak egy db tésztalapról, ami a lasagna. Bár én ebből nem csinálnék nagy ügyet, ez nem olyan szarvas hiba, mint a vörcseszter-szósz. 

Hozzávalók 5-6 személyre:

• fél csomag lasagne tésztalap
• 1 db padlizsán
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• ½ dl olívaolaj
• 1 kockázott paradicsomkonzerv (400 g)
• 1 ek sűrített paradicsom
• 1 db piros húsú paprika (kápia)
• 1 dl fehérbor
• kb. 2 dl víz (vagy alaplé)
• pizza mozzarella (a parmezán ide erős lenne)
• Fűszerek: só, bors, 1 kk cukor, friss kakukkfű, és friss bazsalikom
• 4 dl joghurt: besamel helyett. Nem viccelek, sokkal könnyebb és finomabb lesz tőle.

A szószhoz:
Az apróra vágott hagymát fonnyaszd meg szépen az olajon, pár perc után tedd hozzá az aprított fokhagymát, a kápiát, majd egy levegővétel után a paradicsomsűrítményt és öntsd fel borral. Amint elfőtt az alkohol, töltsd magadnak is, és tedd bele a konzerv paradicsomot. (Ne a borba!) Sózd, borsozd, cukrozd, fedd le, takarék, fél óra, végén zöldfűszer aprítva. Most vedd elő a lasagne lapokat, és lassan lobogó vízben főzd félpuhára. De vigyázz, egy durumlisztből készült száraztésztalap k.rvára szeret összeragadni a vízben. Ha már nem kemény, de még picit átlátszó a tésztalap, vedd ki a vízből. A megmosott padlizsánt vedd a bal kezedbe, és a jobb kezedben legyen egy éles kés (balkezeseknél fordítva): most vágj minél vékonyabb, max pár mm-es szeleteket belőle.
A sütőtál aljára jön egy löttyintésnyi olívaolaj, kezeddel elkened szépen, maradékot köténybe. Erre jön egy réteg tésztalap egymás mellé, majd a vékony szelet padlizsánok (nyersen!), erre a paradicsomszósz, végül pár kanálnyi joghurt. Ezt még kétszer biztosan, de lehet, hogy háromszor is megismétled ebben a sorrendben, amíg minden elfogy az edényekből és a vágódeszkáról. De még félúton, két réteg közé hajszálvékony sajtszeleteket rejtesz meglepetésként. Meg persze a tetejét is sajttal zárod le, de ezt nyilván mondanom sem kell. Sütőben 30 perc lefedve, majd 5-10 percig rápirítasz a tetejére. Kiveszed, és vársz pár percet, amíg már nem fóhhó!

Szia! Olivér vagyok, 33 éves, és szeretek piacra járni. Hogy hova járok? Hát a Lehelre. Hogy az milyen egy ótvar ronda épület? Tudom, de most mit csináljak, ha az van hozzám a legközelebb. Mi a jó a piacozásban? Viccelsz? Hát a hangulat: az illatok, szagok, színek, arcok, mindegyik külön szociológiai esettanulmány, de erről majd később. Vagy most mondjam? Na jó, de nagyon röviden, mert épp tökre nem erről akartam beszélni. Először is ott vannak a löwenbräut szorongató alkeszok, minden bejáratnál. Ha épp nem az ajtó előtt állnak, akkor biztos visszavitték a kínaihoz az üveget egy újabb atmoszférára (lásd még rakéta, kevert) kicserélendő. Ha cigizel, és nem akarsz nekik is adni, akkor ne gyújts rá, amíg nem mentél át a Váci út másik oldalára. Aztán ott vannak a nyuggerek, ők alkotják a piac látogatóközönségének gerincét: ki görgős tolókutyával tör magának utat, ki a műanyag hálós cekkerrel járkál a standok között. Ez a kulcsszó: ők ugyanis többnyire járkálnak csak, mert vásárlóerejük marketingszemmel (láthatóan) sem a régi. Cserébe ők a leghűségesebbek, ott vannak minden nap, minden napszakában, akármikor mész. Aztán ott vannak a restiben toporgó szalonspicces félértelmiségiek a sör+Unicum kombóval. Ők többnyire nem zavarják a piac napi menetét, elpolitizálnak a söntés mellett, amíg van, aki állja a köröket. Aztán ott vannak a kisgyerekes anyukák: ahol még túl kicsi a gyerek ahhoz, hogy az oviban legyen, de már elég nagy, hogy egy fél órát kibírjon a reggeli után és az ebéd előtt. Rájuk kell a legjobban vigyázni, mert a horizontjuk térdmagasságban van, és a sok kilós szatyrokkal egyensúlyozva az ember ritkán néz a lába elé. És hát ott vannak maguk az eladók, kofák, hentesek, őstermelők, savanyúságos nénik, arabok és kínaiak. Meg persze a celebek: itt egy kis Nagy Ervin, ott egy kis Mautner (csili&vanília) Zsófi, így együtt egy szép nagycsalád. Egészen este háromnegyed hatig, amikor is mindenki hirtelen pakolni kezd, idegessé válik, az eladók már húzzák le a rolót, holott a kedves vevőnek még hiányzik a listájáról fél kiló krumpli. Jöjjön vissza holnap, nekem már nem is kéne itt lennem – jön tőlük a határozott válasz. Pedig egész héten arra készültem, hogy pontban 5-kor dobbantok a munkahelyről, hogy legyen még egy nyugodt órám a Lehelen. De ilyen még sosem volt: jó esetben is 17:20-kor van check in, 17:45-kor pedig check out, a standok fele már bezárt, másik fele előtt sorok, az egy órás lófrálásból 20 perces ámokfutás lesz, reszkessenek a nagyik és a betévedt kisgyerekek. Hát így. Hogy ennek ellenére szeretem a piacot? Persze, csak rá kell készülni: vagy szabit veszek ki, vagy felkelek hajnalban, vagy várok szombatig. Vaaagy...

Vagy mi? Vagy rendelek a neten. Mit, két kiló krumplit? Akár. Most mit szívózol, ha pizzát, sushit vagy biciklit lehet rendelni a neten, akkor friss zöldséget miért ne lehetne? Ha a Lehel bezár, mire végzem a melóval, akkor leadom a rendelést a neten, úgyis egész nap a rohadt gép előtt ülök. De hogy én nem fogom a zöldség-gyümölcs adagomat a hiperben vagy a nonstop diszkontban beszerezni, az tuti. Hogy miért? Mert nem eszem félig érett műanyagot vagy túlérett szivacsot. És nem is kell, mert a weben is lehet termelői zöldséget venni, (ahogy egyébként már majdnem mindent) amiről tudod, hogy honnan jött. Jelen esetben a nekedterem.hu-nál Élő Tisza védjegyes termelőktől. Pici szörfölés, pár klikk, és a hétvégi vitaminadag egészen a küszöbömig jön, anélkül, hogy felálltam volna az asztaltól. Aminek örül a főnököm, és örülhetnek a megfélemlített nagyik is. Én ugyan lemaradok a hangulatról és a lángos szagról, de ilyen az élet. Ha a piac bezár, attól a piaci rés még ott marad. Vedd a neten, edd meg otthon. Na, de eleget pofáztam, gyerünk haza, mert habár az ajtó előtt ott az a láda zöld, az magától még nem ugrik be a sütőbe. Padlizsános lasagnére gondoltam, mit szólsz? Ha vársz egy napot, recept is lesz.

Kitört a sütőtökőrület, de most tényleg. Bár erről nincsenek statisztikáim, de a korábbi években szerintem nem volt ilyen tökláz az országban. Most tökkel díszítik a sírokat a temetőben, tököt faragnak a kisbarátok a facebookon, és boldog-boldogtalan tököt tesz a kajájába. Mondanám, hogy rajtam is mutatkoznak a tökölés tünetei, de ez így nem igaz, én mindig is tökölős fajta voltam. 

Vettem tököt a piacon. Mit csináljak belőle?" kérdem a nagy Őmtől. „Szerinted?" – jött a válasz. Korrekt - gondoltam, hülye kérdésre hülye válasz. De ha nem kérdezem meg, az a baj. Még jó, hogy egy nagy tököt vettem, mert éreztem, hogy a fele megint mehet a levesbe. Mert persze megint krémlevest kér a lány, mindig csak sütőtök krémlevest. Hiába mondom, hogy én valahol egy progresszív gasztroblogger vagyok, muszáj kísérleteznem. Kísérletezzek nyugodtan, ő csak sütőtök krémlevest kér, de azt szívesen eszi 4 napig is. „It's a deal" – gondoltam, megkapod a magadét, én akkor is csinálok valami mást. Mondjuk rizottót. Narancssárgát, hogy jó kedvünk legyen, ha már nem ihatok.

Hozzávalók 2-3 személyre:

• 60 deka sütőtök
• 2 dl rizottó rizs (arborio)
• 1 fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz sherry
• ½ dl olívaolaj
• 1-2 ek vaj
• 1 dl tejszín (vagy 2 ek mascarpone)
• kb. 8 dl zöldségalaplé
• 3-4 deka parmezán
• Fűszerek: só, bors, kakukkfű, petrezselyem (esetleg zsálya!)

A recept klasszikus rizottó recept, ugyanúgy csináltam, mint korábban a céklás vagy spárgás rizottót, vagyis a névadó zöldség egy részét főzés (ez esetben sütés) után vajjal pürésítem, és ez fogja besűríteni a rizottót. Azért, aki lusta átklikkelni, annak röviden a recept: A tököt kettéosztom: az egyik része héjastul megy a sütőbe darabokban, a másikat viszont meghámozva szép egyenletes egycentis kockákra vágom. Egy serpenyőbe apróra vágott hagymát dobunk az olívaolajra, 5-6 perc után jön bele az aprított fokhagyma és a rizs. Majd felöntöm a sherryvel, megvárom, míg elfő a leve. Ekkor jön csak bele az alaplé, mindig csak annyi, hogy éppen ellepje a rizst. (Az alaplét most leveskockából csináltam, mert nem volt itthon igazi, de nem szégyellem). Annyiszor ismétlem meg ezt a felöntést, amíg al dentére puhul a rizs. MINDEKÖZBEN: a darabokra vágott sütőtököt héjastul bekentem egy kevés olívaolaj+csiliszósz+balzsamecet keverékével és a sütőben addig sütöttem, míg aranybarna színt nem kapott. Pár perc pihentetés után a héja könnyen lehúzható, a sült tököt pedig 1-2 ek vajjal botmixerrel pürésítem. Ezzel az élénk narancssárga pürével sűrítjük be a rizottót, a még krémesebb állagért pedig egy kevés tejszínt is hozzáöntünk és az egészen pont egyet rottyantunk. A tűzről levéve hozzáadjuk a reszelt parmezánt és egyet keverünk rajta. MINDEKÖZBEN: a felkockázott sütőtököt egy másik apró serpenyőben egy kevés olívaolajjal és pár evőkanálnyi alaplével puhára pároljuk. A sütőtök kockákat lazának tűnő precíz mozdulatokkal szórjuk a kész rizottóra majd meghintjük a zöldfűszerekkel. Ha valakinek ez így túl vega, nagyon jól illik ehhez az édes-krémes kajához pár masszívan sós falat, mondjuk egy kis füstölt libamell. Nálam ez utóbbi nem volt otthon, de ahogy most leírtam, nyeltem egy nagyot.

Tudom, picit bulváros ez a cím egy ilyen komoly témához, de az olvasottsághoz hatásvadász címek (is) kellenek.  Írhattam volna azt is, hogy a transz-zsírsav mondjon le, de ennek a blognak mégis csak TOPliszt a címe.
Egy hete, hogy az OÉTI nyilvánosságra hozta azon - Magyarországon az elmúlt években forgalomba hozott - élelmiszerek listáját, melyek a javasolt egészségügyi határértéknél magasabb arányban tartalmaznak az egészségre kifejezetten ártalmas transz-zsírsavakat. A lista felkerült az OÉTI honlapjára, és onnan már gyorsan terjedt a híre neten. Magam is megrökönyödve olvastam pár napja, el is kezdtem összeírni a top10-es killer-listát, tanulságul, valamint elhatároztam, hogy soha többet nem eszem müzli szeletet. A listán ugyanis nem csak Gipsz Jakab Bt.-ék szerepelnek noname termékeikkel, hanem ismert országos gyártók, kereskedelmi láncok (pl. az igaz magyar üzletlánc is), sőt még a fitnesz guru pár terméke is. A listából persze így ebben a formába botrány lett, a gyártók kiakadtak, hogy a tudtuk nélkül került nyilvánosságra egy olyan lista, amiben sok vizsgált termék ma már nincs is forgalomban. (A legfrissebben megjelent cikk erről ITT olvasható!). Mivel a „lerántjuk a leplet" típusú szardobálás tőlem távol áll, inkább úgy döntöttem, a listát nem kommentálom (bár tanulságos!), és inkább csak általánosságban írok a transzzsírsavakról, cégeket és konkrét termékeket nem említve. Mint ahogy az OÉTI-nek is az volt az eredeti terve a közzétett vizsgálati eredményekkel (még ha a kommunikációja nem is volt tökéletes), hogy hiteles tájékoztatást adjon, és felhívja a figyelmet a transz-zsírsavak jelenlétére és veszélyeire a feldolgozott élelmiszerekben. Szóval lássuk, mivel állunk szemben:

1. Az élelmiszeripari feldolgozás során keletkezett transz-zsírsavak nagyobb mennyiségben kifejezetten károsak az egészségre
2. A transz-zsírsavak pedig a növényi olajok hidrogénezése során keletkeznek, vagyis nem direkt kerülnek a feldolgozott élelmiszerekbe.
3. A szerencsétlen növényi olajat azért hidrogénezik, hogy az ezzel előállított élelmiszer tovább elálljon, ne avasodjon, és jobban fagyasztható legyen. Vagyis a hangsúly a tartósításon van!
4. A növényi olajok (pl. napraforgó, szója) ugyan tartalmaznak jóféle, többszörösen telítetlen zsírsavakat is, ugyanakkor pont a hidrogénezés során ezek nagy része transz-zsírsavakká alakul, és ez már nem buli.
5. Miért nem buli? A transz-zsírsavak jelentősen növelik a szív- és érrendszeri (keringési) betegségek kockázatát, gyorsítják az érelmeszesedés kialakulását, és emelik a rosszféle koleszterinszintet.
6. A transz-zsírsavak a fent leírtakból következőleg CSAK feldolgozott élelmiszerekben fordulnak elő.
7. A legjellemzőbb ilyen élelmiszerek: nagy zsírtartalmú édességek (kakaós tejmasszás, étbevonós, töltött, bevont cuccok), szaloncukrok, nápolyik, linzerek, gesztenyés desszertek, egyes péksütik. Por alapú mártások, levesporok, mikrós pattogatott kukorica, ipari zsiradékban sült ételek (pl. hasábburgonya).
8. Az OÉTI szerint napi 1g alatti transz-zsírsav bevitel nem jelent kockázatot az egészségre, a WHO ajánlása szerint pedig egy átlagos felnőttnél 2g-nál nem lehetne több a napi trasz-zsírsav bevitel.
9. Ezzel szemben egy átlagos magyar lakos-polgár-fogyasztó felnőtt 6-8 grammnyi transz-zsírsavat is magába töm naponta. Sőt, ha valaki nagyon szereti az édeset, és nem figyeli, hogy milyen készterméket vesz magához, akár napi 20-25 g-ot betermelhet.
10. Mi a megoldás? Ne együnk annyi hidrogénezett készterméket, és olajban kisütött fagyasztott gyorskaját. Tessék szépen több zöldséget-gyümölcsöt, és telítetlen zsírsavakban gazdag élelmiszert, halat, olívaolajat enni!!!

10+2: És két jó hír a végére a margarin és fast food függőknek, a tévhiteket szerteoszlatni:

• A jelenleg hazánkban kapható legsűrűbben használt étkezési margarin legnagyobb részében már nincs is, vagy csak nagyon minimálisan található transz-zsírsav.
• Ugyanígy az idehaza legnépszerűbb 2 gyorséttermi lánc termékei is ma már nagyon kis részben (a határérték alatt) tartalmaznak transz-zsírokat, ami nagyrészt köszönhető a tengerentúli (nemzetközi) folyamatnak, miszerint erre tudatosan odafigyelve csak nagyon alacsony transz-zsírsav tartalmú zsiradékot használnak fel a sütés során.

A fent említett állítások többsége az OÉTI honlapjáról származik, ahol az említett TELJES LISTA is megtalálható. És ha valaki kellően felbuzdult volna, hogy hogyan élhetne még egészségesebben, lehetőleg 100 évig, íme pár tipp egy nagyon jó kis TED-es előadásból:

Mindenkinek van valami heppje, titkos fegyvere, amit az örök élet elixírjének tart: ki a pálinkára esküszik, ki a kénes-büdös forrásvízre, ki pedig a nyerskosztra. Én évekkel ezelőtt a halfogyasztásban találtam meg a hosszú élet kulcsát, és hirdetem azóta fennhangon mindenkinek, egyen minél több tengeri és folyami (!) halat! A halak iránti „egészséges" fixációm továbbra is megmaradt, de mióta közvetlen Spanyolországból kapom az andalúz olívaolajat és olajbogyót, teljesen olajbogyófüggő lettem. Kimagozva, vagy magosan, töltve vagy töltetlen, ecetesen vagy olajosan, olajbogyót eszem olajbogyóval. Az olíva előnyös élettani hatásai egyébként pont a tengeri halakéhoz hasonló, tele van telítetlen „jóféle" zsírsavakkal, melyek jót tesznek mind a szívnek, mind az érrendszernek. Az olajbogyó magja pedig szintén ehető, sőt, kis mennyiségben kifejezetten jót tesz a gyomornak, gyomorfal-erősítő hatása miatt. Még azt is olvastam valahol (a neten sajnos nem találtam meg a forrást), hogy a Barcelona focicsapatának játékosai naponta 7 db olajbogyót kapnak ellátmányként. Több se kellett, azóta olajbogyót teszek pizzára, salátába, és közvetlen a számba, csak idő kérdése volt, hogy mikor fogom kenyérre is kenni. Ehhez csak egy jó tapenád recept kellett. A tapenád (tapenade) nem más, mint egy dél-francia olajbogyókrém szardellával és kapribogyóval. Nevét is ez utóbbiból kapta: a tapenado szó provanszál (okszitán) nyelven kapribogyót jelent. Pár hónapja egy provence-i gourmet webshoptól (a főnökömön keresztül!) kaptam egy kis helyi szeretetcsomagot: fügedzsemet, fügelikőrt és az említett tapenádot fekete olívából. Az eredeti üveg pár nap alatt elfogyott pirítósra kenve, így kénytelen voltam magam utángyártani, amiben a címkén található hozzávalók leírása segített. Így készült az én eredeti utángyártott provence-i tapenádom:

Hozzávalók (egy kisebb befőttes üveghez):

• 1 üveg magozott fekete olajbogyó (kb. 200 gr)
• 3-4 ek olívaolaj
• 1 ek brandy (vagy sherry)
• 1 kk kapribogyó
• 2-3 db szardella filé
• 1 kk dijoni mustár
• 1 kk cukor
• só, bors
• Opcionális: fél citrom leve, 1 gerezd fokhagyma, friss bazsalikom

Ennél egyszerűbb és gyorsabb előétel a világon nincs: minden hozzávalót robotgépbe teszünk és jó alaposan pépesre turmixolunk. És ennyi. A tapenádnak rengeteg receptje létezik, sokan tesznek bele fokhagymát - én ezt kihagytam -, és friss bazsalikomot illetve citromlét is. A friss citromlé elengedhetetlen az ételből, de én azt javaslom, hogy ezt csak közvetlen fogyasztás előtt, a megkent pirítósra locsolva használjuk. Van kérdés?