Lehet-e mélyebbre süllyedni Pocaknál? Jelentem, lehet. Általában békén szoktam hagyni a reklámokat, marketingesként kellő empátiával és türelemmel figyelem őket, bár a mundér becsületéért nem mennék ölre. A pár hete-hónapja futó Pocak-reklámoknál azonban már ökölbe rándult a kezem, de az eredeti szpotot végül pont a mém-áradat mentette meg, és ezeket megnézve már nem tudtam rá úgy haragudni. Sőt, egy szakmai konferencián a reklámot gyártó cég már maga is sikersztoriként tüntette fel a zöld zokniból kedves beszélő gyomorrá avanzsált Pocakot. Aztán jött a Guseppe reklám, dr. 5ker vastagtésztás „eredeti olasz" pizzájával, amiben ha felcsendül a betétdal, több méterről is hajlandó vagyok a távirányító után vetődni, csakhogy még a dzsuzeppézés legelején továbbkapcsolhassak. (Az eredeti magyar reklámot nem találtam, helyette ITT VAN a lengyel verzió, de az élmény garantáltan ugyanaz). A reklám zenéje totális melléfogás, a jóízlés sárba tiprása, az emberi fül ellen elkövetett csoportos izgatás. Minden tisztelet és korrektség mellett is megkérdőjelezem, hogy ezt a reklámot adásba kerülés előtt tényleg meghallgatta-e valaki. De még Guseppe is kevés volt ahhoz, hogy az ingerküszöbömön átlépve páros lábbal csapja ki a biztosítékot. Mert hogy jött a Globus Ínyencmártás és a töketlen páros. Ha bárki lemaradt volna róla, kötelező darab:
Nézzük a forgatókönyvet, mit akart a költő mondani? A nyitókép egyértelmű: fiatal, tisztaságmániás pár konyhájában vagyunk (itt jegyzem meg, hogy emellett a sterilizált díszlet mellett még Berényi Miki vagy Barta Zsolt konyhája is igazinak tűnik), hétköznap este. A pár egymást stíröli mozdulatlanul, a férfi félig kitekert pózban várja, hogy a leány megszólítsa. Nem is kell sokat várni, a kamera forog, és Júlia megszólal: „Hű, de megéheztem". Mire a férfi már a hűtőnél van, mintha érezte volna, túl régóta álltak már mozdulatlanul a konyhában, ez a csaj éhes lehet. Hát így válaszol: „Maradt még egy kis sült hús. Csináljunk egy szuper szendvicset."-„Jó ötlet!" – kiált fel a lány széles mosollyal, ez a fiú tudja, mit akar. Talán azért is örül ennyire, mert ő már korábban betett két félbevágott bagettet a sütőbe, így legalább nem kell majd kidobni. És már kockázzák is a húst, közben egymásnak és a pult másik oldalán megbújó nézőnek is narrálják, hogy épp mi történik. Pikpakk a bagettre halmozódik a húsos mártás (vagy inkább mártásos hús), és a minden konyhában obligát rukkola+paradicsom páros. Ez így még nem kerek – gondolja magában a forgatókönyvíró – nem elég életszerű, vigyünk bele több játékosságot. Így a falánk lány a bagettért nyúl, mire feszt meg is kapja az udvarias, de annál határozottabb lebaszást partnerétől: „Mondom, mindjárt" – és már tányérra is helyezi a bagettet. Gyors egymásra nézés és a félmosolyból kiderül, nem ez az első veszekedésük, összeszokott párosról van szó, csak hát a hülye kamerák miatt izgulnak kicsit. Aztán hűtő becsuk, kamera leáll, párosunk jól megérdemeltem ropogtat. Innen üzenem nekik, és a forgatókönyvírónak: ha telerakják a hűtőt friss zöldségekkel (paradicsommal, cukkinivel, padlizsánnal, brokkolival) és gyümölcsökkel, valamint sajttal és tojással, csak egy hülye retardált fogja elővenni a Globus mártást a maradék sült húshoz. Hogy miért? Mert ez így NEM életszerű. Ha elég bevállalósak, akkor abba a hűtőbe csak egy félig bontott, picit beszáradt Ínyencmártást, és a tegnapi lakomában megtépázott egyben sütött sertéslapockát teszik. És már nem is kérdés, hogy mi a vacsi. Hogy a hűtőn lévő mágneseket idézzem: HUPS, ez nem jött be!
Utolsó kommentek