Ha ez a korábbi posztokból nem lett volna egyértelmű, most leszögezem: nem vetem meg az alkoholt, alkoholfoktól, színtől és szagtól függetlenül mindenivó vagyok. Az évek során „csak" annyit finomodott az ízlésem, hogy ma már mindenből csak a jót vagyok hajlandó meginni. Akár pálinkáról, vodkáról vagy viszkiről, akár borról vagy sörről legyen szó, immáron nincs kompromisszum és nincs árérzékenység. A „jó" persze nemcsak egy elvont fogalom, és nem csupán azt jelenti, hogy vmi pofátlanul drága. Hiszen egy középsz*r búzasört is lehet felárazni (Bp-en teszik is ezt előszeretettel), attól az még nem lesz jó. A jó pálinka az, ami tiszta gyümölcsből készül, hozzáadott cukor nélkül, és amiből bármennyit is iszunk egy este, másnap biztos fejfájás nélkül ébredünk. A jó vodka színtelen, szagtalan és mértéktelen, a jó bortól dalra fakad az ember, hányinger nélkül. Na de mitől lesz jó egy sör, azon túl, hogy hideg és habzik?
Erre a kínzóan egyszerű kérdésre kerestem a választ, de mivel nem egyedül akartam megtalálni, segítségül hívtam 6 ivócimborámat, hogy egy közös, vakteszttel egybekötött sörkóstolással fedezzük fel a számunkra legjobb söröket. Lelkes és koedukált önkénteseim között egyaránt akadt boros és sörös, tanuló és alkalmazott, egy dolog mindenképp közös volt bennük: az együtt ivás (együvivás) szeretete. A teszthez összesen 9-féle – az alkoholmentes kivételével mind üveges – sört szereztem be, a teljesség igénye nélkül: volt közöttük pilseni típusú és búza, prémium kategóriás és gagyi, erősebb és alkoholmentes változat is. A söröket féltudományos módon 5-féle jellemző alapján pontoztuk: illat, íz, habtartósság, recencia (szúrósság, szénsavtartalom) és keserűség. A tesztelés vakon zajlott, vagyis rajtam kívül senki nem tudta, hogy éppen mit iszik (a végén már én sem), ezen felül mindenki külön hideg vízzel kiöblített pohárba kapta a következő adagot, hiszen használt (vagy száraz) pohárban nem marad meg a sör habja és egyébként is gusztustalan.

A tesztelt sörök a kóstolás sorrendjében, és a hozzájuk kapcsolódó „szakbarbár" kommentek:

• Tuborg Green (dán, pilseni típusú, Horváto.-ban palackozva): selymes, de nem jól; édes; közepesen jó
• Sárkány sör (Heineken Hungária kommersz márkája). tipikusan sz*r magyar sör, g*ci sz*r,
• Heineken: kommersz; szar vagy csak beb*sztam; egész jó; kellemesen édes; tapírízű
• Servatius (alkoholmentes): paradicsomos ízű; paradicsompüré; egyre sz*rabb, ahogy iszom
• Kozel (cseh pilseni): pont olyan, mint a másik; nem rossz
• Paulaner Octoberfest (6%-os alk.tartalom, komlósabb íz): lágy; kellemes; prémium; mások szerint jó, ezért megiszom
• Edelweiss (szüretlen búza, osztrák): végre búza!; nincs annyi pénzem, hogy minden este ezt igyam!; „Ez biztos, hogy NEM Edelweiss!"
• Franziskaner (szüretlen búza, bajor): fincsi búza; keserű; megint búza!
• Schneiderweisse Doppelbock (duplabock: fűszeres, magas alk.tartalmú (8,2%), bajor): ez durva; dreher bak?; na ez sok!

A kóstolt sörök elég széles spektrumon mozogtak, mondhatni almát hasonlítottunk körtéhez, de nem is ez volt a lényeg, hanem hogy jól érezzük magunkat. Úgyhogy inkább csak a vicc kedvéért tettem a tesztbe olyan kakukktojásokat, mint a Schneider Weisse Doppelbockja, ami itthon csak pár helyen kapható (én ITT vettem), vagy a Paulaner Octoberfest söre (ami szintén nem a sarki éjjelnappali alapsöre). Ahogy az lenni szokott, a banda elég hamar megunta, hogy fél deci sör után hosszú percekig egy tesztlap fölé görnyedjen, és a 3-4. körnél már előkerült valamennyi tömény is, hogy oldják a feszültséget, de rendre intettem őket. A 7. sörnél azonban már kezdett megbomlani a rend, és az utolsó kör előtt pedig teljesen szétcsúsztak a kontúrok. A teszt ettől még érvényesnek minősíthető, és habár volt olyan tesztalany, akinél a 2. legtöbb pontot a Sárkány sör kapta, az eredményekből egyértelműen kiderült, hogy a búzasöröknél nincsen jobb. És az is, hogy a Heineken tipikusan az a túlárazott sör, ahol a reklám és a márka képviseli a hozzáadott értéket, nem feltétlen az íz és a minőség. Ellenben a Kozel minden sallang nélkül az egyik legfogyaszthatóbb, ár-érték arányban talán a legjobb pilseni sör. Összességében tehát az Edelweiss győzött (bár nálam a Franziskaner vitte a pálmát), ami citrom nélkül is cirtusos, rizsszemek nélkül is habos, és a legüdítőbb ÜVEGES sör volt. De ahogy az egyik tesztelő megjegyezte: kár, hogy nincs annyi pénzünk, hogy mindennap ezt igyuk!"