„Nincs szükséged ránk, hogy kefélj, vagy tán félsz egyedül, hm? Felejtsük el az egészet, tele van a tököm a kötelező szexszel, hiszen még életemben nem dugtam, de már nem is akarok." – az Amerikai pitéből van ez az idézet, a szalagavató bálon hangzik el Jim szájából, akit erősen frusztrál, hogy mindenki rágörcsölt a szüzessége elvesztésére. Ez a rész jut eszembe, valahányszor arra gondolok, hogy fasírtot kéne sütnöm. Igazi, klasszikus, fasírt-fasírtot darált disznóból áztatott zsemlével, mellé édes-petrezselymes rizibizit, ahogy anno a Nagyika szokta. Mert egy gond van csak ezzel: nem tudok fasírtot sütni. Nem tudok, de már nem is akarok. Belefáradtam a próbálkozásokba, hogy sosem tudom azt az ízt még csak megközelíteni sem (nemhogy megidézni), amin felnőttem. Persze, felhívhatnám Anyámat, hogy ő hogy csinálja, hogy olyan finom lesz, de már nem érdekel, elegem van a kudarcokból. Elfogadom, hogy a fasírt az az étel, amit igazán jól csak az Anyukák és a Nagymamák tudnak sütni, nem keresem az okokat mögötte, nem harcolok ellene, elfogadom. És helyette kísérletezek minden olyan fasírtfélével, ahol nem hibázhatok. Mert hiányzik a viszonyítási alap, és az ízlelőbimbóim sem tudják azonnal jelezni az agyamnak, ő pedig nekem, hogy ez bizony rohadtul nem az a fasírtíz, amihez az emlékképek kötődnek. Így sütöttem már köftét, IKEA-húsgombócot (állati jó lett, majd a receptet is felrakom), és legutóbb krumplis laza©fasírtot, mert néha a szuperegészséges párolt lazacot is meg lehet unni. Ha valaki szereti a halízt egy húspogácsában és szeret pepecselni, így fogjon neki:

Hozzávalók:

• 30 deka lazacfilé
• kb. 30 deka krumpli
• 2 szál újhagyma
• 1 tojás
• 3-4 dl tej + egy ek barnacukor (csak a hal főzéshez)
• 3 ek zsemlemorzsa + a panírozáshoz
• 1 ek vaj és olívaolaj a sütéshez
• Fűszerek: só, bors, friss kapor, 1 ek citromlé, 1 kk dijoni mustár

Lazacfasírtot százféleképp lehet készíteni, ez csak egyféle verzió, elkészítési módjában hasonlít a svéd-húsgolyókra, mert az is főtt krumplival készül és tejszínnel. Itt a tejszínt, a tejben főtt lazac helyettesíti, amitől finom krémes lesz a hal. 1. Szóval, először is fogjuk a lazac szeletet (vagy szeleteket), és betesszük egy akkora lábosba, amit pont megtelít, hogy ne kelljen sok tejjel felönteni ahhoz, hogy ellepje. Feltekerjük a lángot, (de nem hagyjuk ott a konyhát, mert a kifutott tejet senki nem szereti feltakarítani) és amint forrni kezdene a cukros tej, levesszük takarékra, 1-2 percig bugyogtatjuk, majd elzárjuk és fedő alatt még főni hagyjuk. 2. Egy másik lábosban sós vízben megfőzzük a krumplit, majd egy krumplinyomón átnyomva keverőtálba tesszük, és hozzáadjuk a tojás, a fűszereket, és az apróra vágott újhagymát. 3. A lazacot kiemeljük egy vágódeszkára, és egy késsel (mintha csak padlizsánt potyolnánk) felaprítjuk egész pépesre. (Jobb szeretem így késsel az aprítógép helyett, mert így látom, ha még maradt benne szálka, és nem lesz az egész egy homogén rózsaszín massza, mintha csak ipari párizsit gyártanánk). A felaprított lazacot elkeverjük a krumplival, tojással, és a beleszórt pár evőkanálnyi zsemlemorzsával, és hűtőbe tesszük. (A zsemlemorzsa kihagyhatatlan, mert ő felel a halban és a krumpliban lévő víz megkötéséért.) 4. Kb. egy óra alatt lehűl annyira a cucc, hogy könnyen formázható legyen, és ne ragadjon a kezünkhöz. Merthogy kézzel formázunk, szép apró golyókat, amiket aztán egyesével meghempergetünk még egy kevés zsemlemorzsában. A sütéshez vajat és olívaolajat melegítünk a serpenyőben, és beletesszük a húsgolyókat, amiket ezután egy villával középen óvatosan lelapítunk, így nyerik el végső pogácsaszerű formájukat. A legfinomabb házi készítésű fokhagymás majonézzel, aiolival, vagy kaporszósszal.