Tegyük fel, hogy a reinkarnáció létezik, és én következő életemben nem macskaként, hanem zsemleként születek újjá. És tegyük fel, hogy mondjuk jó sorsú zsemleként egy menő pékségbe kerülök. Hajnalban „gördülök" le a tepsiről, és délután már meg is vesz és hazavisz egy szimpatikus anyuka, aki a gyermekei másnapi uzsonnájához vásárol be. „Mindig 2 zsemlével többet vesz, hátha még reggelire is kér belőle valaki. De aznap éjjel iszonyú rémálmok gyötrik a családanyát, épp azt álmodja, hogy Matolcsy György rákacsint és a fenekére csap, mikor hirtelen felébred. Zihálva néz a vekkerre és látja, hogy fél óra spétben van. Gyors arcmosás után rohan a gyerekszobába ébreszteni. A késés miatt ugrott a reggeli és az uzsonna is, úgyhogy a gyerekek kezébe nyom 1-1 kétszázast péksütire, akik boldogan vágják zsebre a pénzt. Ezután ő is csak gyorsítva végzi el a reggeli rutint, és kávéivás nélkül száll fel az iroda felé tartó buszra. Ahol eszébe jut, hogy elől hagyta a nyamvadt zsemléket, amik estére már kopogni fognak a szárazságtól. Mit csináljon ennyi kiszáradt zsemlével? Alig pár napja, hogy fasírt volt az ebéd, vadasnak meg csaknem fog nekiállni a zsemlegombóc miatt. Elvégre nem a gombhoz varrjuk a kabátot. Még ha kiflit vett volna, akkor csinálhatna mákos gubát. És akkor egyszer csak bevillan neki: egyszer, még kiskorában a vidéki nagyinál evett sütőben sült zsemlét, túróval töltve. A nagyi szerint ez a szegények eledele, amit viszont ő sosem értett. Hogy lehet egy ilyen finom édesség a szegények eledele? Azonnal beüti a keresőbe hogy „töltött zsemle" és már jönnek is a találatok, és velük együtt az emlékek. Nincs mese – gondolja, ma este ez lesz a vacsora, az én gyermekeim is megtudják, milyen jó is a „szegények eledele"

Hozzávalók (3 főre)

• 3 zsemle
• 15-20 deka túró
• 2 tojás (külön a sárgája és a fehérje)
• 4 dl tej
• 3 ek méz + 1ek porcukor
• 1 dl tejföl
• 1-2 ek vaj
• 1 marék mazsola
• 1 zacskó vaníliás cukor (egy rúd vanília, és akkor már tényleg nem lenne a szegények eledele)
• 1 citrom reszelt héja
• fél kk fahéj

A zsemléket lefejezzük, nem felezzük. A tetejüket félretesszük, és a belsejüket kitépkedjük. Egy keverőtálban összeöntjük az összes hozzávalót a zsemle kivájt belével együtt (a tej és a tojásfehérje kivételével) és egy villával az egészet alaposan elkeverjük. A tojásfehérjéket habverővel kemény habbá verjük, majd egy spatulával hozzákeverjük a túrós töltelékhez. A zsemléket egyenként épphogy megmártjuk a langyos és enyhén cukros tejben, majd egy kivajazott sütőedénybe helyezzük. Ezután a zsemléket egyenként jó alaposan megtöltjük a habos-túrós keverékkel, és ráhelyezzük a levágott tetőket. A végén minden zsemle tetejére kerül egy kiskanálnyi vaj, csak hogy sütés után jó ropogósak legyenek. A töltött zsemléket 180 fokos sütőben, fólia alatt kb. 10 percig sütjük, majd a fóliát levéve még újabb 10 percig, amíg a 3 zsemle töltelékestül össze-át-keresztbe-eggyé-meg-sül. Íme, ez az én életem története, zsemleként születtem, és szegények eledeleként méltó módon születtem újjá.