Hozzávalók (2 főre)

• 2 szelet lazacfilé (nem filézve, hisz a lazacban alapból alig van szálka)
• kb. 20 deka spagetti
• 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj
• fél piros kaliforniai paprika
• 2 szál újhagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1/2 citrom leve
• 1 gerezd fokhagyma
• fűszerek: só, bors, petrezselyem

Egy serpenyőben vajat olvasztunk, és a lazacszeleteket bőrös felükkel lefelé a serpenyőbe tesszük, majd sózzuk-borsozzuk. Pár perc sercegés után megfordítjuk a filéket újabb 3-4 perc alatt készre sütjük őket. Mielőtt kiemelnénk a serpenyőből, meglocsoljuk egy fél citrom levével. A serpenyőben benne hagyjuk a vajas-citromos keveréket és erre öntjük az olívaolajat majd a vékony csíkokra vágott újhagymát és a paprikát, és közepes lángon picit megfonnyasztjuk őket. A tűzhelyet azért ne hagyjuk ott, még ha Gyurta Dani is úszik épp, mert csakhamar mehet bele az aprított fokhagyma és a leszűrt, al dentére főtt spagetti tészta. Az egészet együtt 1 perc alatt jól elkeverjük majd megszórjuk frissen vágott petrezselyemzölddel és meglocsoljuk az esetlegesen maradt citromlével. Az eredmény egy gyönyörűen fotózható, egészségtől kicsattanó étel, ami egy pohár könnyű rozéval máris igazi randi kaja.

(Ha tetszett, akkor gyere a facebookra, mert különben sosem érjük el a kritikus tömeget (100-at)!

Hozzávalók:

• 80 deka krumpli
• 6 nagy tojás
• 1 fej vöröshagyma
• 1-1,5 dl olívaolaj
• só, bors, kakukkfű és/vagy rozmaring (de a zöldfűszer akár is hagyható)

Ezenkívül bármilyen zöldséggel variálhatjuk még a tortillánkat, a lehetőségek száma végtelen. A cukkinis verzió pl. még igen jó, a receptét már korábban feltettem IDE.

A tortilla de patatas lényege a vékony szeletekre / karikára vágott krumpli, ez adja a kaja gerincét, mondhatnám ez a tégla és a tojás csak habarcs. Vaaaagy a krumpli a sóder, a tojás pedig a víz és a cement. Vaaagy... Na de haladjunk sorjában. Fogjuk a meghámozott krumplit, vékony szeletekre vágjuk (lehet ám mandolinnal is), majd enyhén sós vízben félig készre főzzük és leszűrjük. Ezután felvágjuk a hagymát is vékony karikákra, egy vastag fenekű serpenyőben felhevítjük az olaj felét, elrendezzük benne a hagymakarikákat, majd lassú tűzön kb. 10 percig sütjük. Ezután fogjuk az előfőzött krumpliszeleteket és egyesével elkezdjük a hagymára halmozni. (A tortilla egyébként az eredeti receptúra szerint úgy készül, hogy a krumplit nem főzik elő, hanem az olajban sül puhára, de ez több időnkbe kerülne, szóval mindenki döntse el maga.) Ha egy 24 centis serpenyővel dolgozunk, akkor ennyi krumplival kb. 4-5 réteg is kijön, ami már elég a tisztességes tortilla-vastagság eléréséhez. A lángot levesszük kicsire, és hagyjuk, hogy pár perc alatt a krumpli is készre süljön / párolódjon. Ezalatt felverjük a tojásokat, hozzáöntjük a maradék kevés olajat, sózzuk-borsozzuk és vágunk bele frissen vágott kakukkfüvet vagy rozmaringot, ki-melyiket szereti. Ha a krumpli egy késpróba után már elég puhának tűnik, akkor a serpenyőt felöntjük a felvert tojással, szép lassan, a serpenyőt rezegtetve, hogy a tojásnak legyen ideje minden krumpliszelet közé és alá is beékelődni. (Másik megoldás, ha a serpenyő tartalmát öntjük a felvert tojásokra, és ebben a tálban keverjük össze a hozzávalókat, de így a serpenyőbe visszaöntve eltűnne a hagyma szép mintázata.) Ezután a serpenyőt lefedjük és hagyjuk, hadd szilárduljon a habarcs. Kb. 5 perc után a fedőt levéve már azt kéne látnunk, hogy a tojás a serpenyő szélén is megszilárdult és akkor jöhet a varázslat. Ha nagyon magabiztosak vagyunk, akkor behívhatjuk a csajunkat / pasinkat is, legyen kinek menőzni. Előkészítünk egy nagyobb lapostányért, amit finoman beolajozunk és a serpenyőre fektetjük. Ezután fogunk egy konyharuhát és egy nagyon határozott mozdulattal megfordítjuk a serpenyőt, a tortillát a tányérra borítjuk, és ámulunk önnön nagyságunkon. Ha eleget vártunk, a tojás már megszilárdult annyira, hogy a fordításkor nem folyik a kezünkre ugyebár. Ezután a tányérról finoman visszacsúsztatjuk a serpenyőbe a tortillát, hogy ami eddig a tetején volt, az most pár perc pirítással szintén színt kapjon. A gázt elzárva a tortillát még pár percig a serpenyőben pihentetjük, majd utolsó lépésként az imént használt tányérra csúsztatjuk. Ééés, kész. Lehet szelni, sört csapolni és szép emlékként megnézni még egyszer az EB-döntő góljait. Mert a spanyol konyhánál már csak a spanyol foci egyszerűbb: Xavi passzol és az addig sose hallott védő ballal bevágja. Van kérdés?

(Hogy egy igazi tortilla de patatas nem valami csoffadt lepényke, az a fenti videóból is kiderül, amit a híres Taberna Bar Santosban forgattak Cordobaban.)

(A meghívásért és a képek egy részéért köszönet a Lucullus BT-nek, a vacsoráért pedig a Romani Platninak, keep going! Ha valaki asztalt foglalna, megteheti itt: romaniplatni@gmail.com)

Hozzávalók 4-6 főre:

• 80 deka újkrumpli
• 3-4 csemegeuborka
• 1-2 szál újhagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 csokor petrezselyem
• olívaolaj a krumpli sütéséhez
• A dresszinghez: 3 db szardellafilé, 2 ek majonéz, ½ citrom leve, 2 ek olívaolaj, 1 ek tejföl, 1 kk méz, só, bors

Az újkrumplit alaposan ledörzsöljük és átmossuk, majd negyed cikkelyekre vágjuk és feltesszük főni. Amint felforrt a víz, le is kapcsoljuk a gázt és leszűrjük a krumplit. (Az újkrumpli ugyanis pillanatok alatt puhára fő, és mi még ki is fogjuk sütni, és nem árt, ha nem esnek szét sütéskor). Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk (nem sokat, hisz nem lángos-sütés lesz) és a krumpligerezdeket 6-8 perc alatt ropogós aranybarnára sütjük, majd lecsepegtetjük. Ezalatt megcsináljuk a dresszinget: a szintén lecsepegtetett szardellákat (hiszen többnyire ezeket is olajban teszik el) nagyon apróra vágjuk a fokhagymával együtt, majd egy tálba tesszük és a többi hozzávalóval együtt alaposan elkeverjük. A szintén apróra vágott hagymát és csemegeuborkát a krumplira borítjuk és nyakon öntjük a dresszinggel majd az egészet hűtőbe tesszük egy órára. Az eredmény egy üdítően friss és laktató saláta: ahogy a citromos-szardellás öntet finoman bevonja a ropogósra sült krumplikat az egész egyszerűen mennyei. A végén Xabi Alonso még bevágja a 11-est, jöhetnek a portugálok. Mint kiderült nem ez volt a spanyolok utolsó győzelme, egészen a dobogó legfelső fokáig meneteltek, újraírva ezzel a futballtörténelmet (a Szerk.).

Hozzávalók

• ½ kg zöldspárga
• 1 ek vaj
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• 2 dl rizottó rizs (pl. arborio)
• kb. 6 dl zöldségalaplé (ez most igazi zöldségleves alaplével készült, és mily meglepő, határozottan jobb, mintha leveskockát használtam volna)
• 1 dl fehérbor
• 2 nagy ek mascarpone (lehet 1 dl sűrű tejszín is)
• 5 deka pecorino sajt (vagy parmezán)
• Fűszerek: só, bors, friss rozmaring és kevés kakukkfű

A spárgát alaposan megmossuk, és a fás alsó részeket (ami kb. 3 centi a szárból) levágjuk. Ezeket nem kell kidobni, hanem pl. hozzá lehet adni a zöldség alapléhez. Ahogy azt már többször is megírtam, a zöldspárgát NEM kell meghámozni, csak azzal hámoztassuk, akivel ki akarunk cseszni. Ezután a spárgákat 2-3 centis darabokra vágjuk és lobogó vízben kb. 5 perc alatt rössre főzzük. A szárvégek rügyes részeit félretesszük (ez kb. a spárgánk 1/3-a), míg a többi spárgát egy kevés főzőlével botmixerrel pépesre pürésítjük. Ezután nekiláthatunk a rizottónak: apróra vágjuk a hagymát és vajon lassú tűzön pár perc alatt üveges tekintetűre pároljuk. Utána hozzáadjuk a kimért rizst és 1 percig csak a vajon pirítjuk, amíg fel nem szívja a zsiradékot (ó hogy szeretem ezt a szót!). Utána jöhet a bor, ezzel is kb. 1 percig pároljuk, amíg teljesen el nem tűnik a bor, s csak a zamata marad az ételben. Ezután merőkanalanként elkezdjük a rizsre merni az alaplét, és folyamatosan kevergetve adjuk hozzá a többi alaplét, amíg a rizs al dentére nem puhul. (Nem sznobságból írtam ám rizottórizst, ezzel a fajta rizzsel sokkal könnyebb dolgozni, és könnyebb előállítani az al dente állagot). Ha a rizs kész, hozzáadjuk a spárgapürét, a mascarponet, a sajt felét belereszelve, majd a fűszereket és egy perc alatt kevergetve összerázzuk az ízeket. (Achtung: ha sós sajtot használunk, és a pecorino pont ilyen, akkor várjunk a sózással a legvégéig!). Utolsó lépésként a félretett spárgarügyekkel és pár reszelésnyi sajttal díszítjük ételünk és gyönyörködünk a zöld különböző árnyalataiban, majd a hűtőből kivesszük a már korábban megbontott bort, és még eldurrogtatunk pár közhelyet arról, hogy egy húsnélküli étel is tud teljes értékű lenni, kiváltképp ezekben a meleg napokban...

(A receptet egyébként a májusi TV Paprika magazinból smitteltem.)