Van úgy, hogy az ember csak úgy unalmában a kezébe vesz egy szakácskönyvet, mintegy pótcselekvésként, nagyokat nyelve lapozgat, mígnem talál benne egy olyan ételfotót, ami aztán alattomos módon beleég a retinájába; azzal álmodik, azzal ébred, s ezért addig nem nyugszik, míg el nem készíti maga is a saját verzióját. Mivel az elmúlt 3 napot többek között 30-nál szakácskönyv társaságában töltöttem, így nem meglepő, hogy beleestem a fent leírt hibába. De nem bántam meg: "a zamerikai" palacsinta és a spanyol tortilla után ugyanis megtaláltam a ráérős villásreggelik legfotogénebb példányát: ez pedig a röszti füstölt lazaccal és kapros-tormás tejföllel.

Hozzávalók:

• fél kg krumpli
• fél fej hagyma
• 1 tojás
• kb. 3 ek liszt (ez krumpli függő)
• só, fehér bors, fél tk őrölt rozmaring
• olaj a sütéshez
• "a feltéthez": füstölt lazac 3 ek tejföl, 1 ek torma, kapor

A rösztihez meghámozzuk a nyers krumplit majd nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A fél fej hagymát apróra vágjuk és a krumplihoz adjuk, ráütünk egy tojás, belekanalazzuk a lisztet, fűszerezzük és az egészet jól elkeverjük. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és a krumplis masszából 1-1 púpos evőkanálnyit az olajba teszünk majd a kupacot a kanállal kilapítjuk. A rösztinek oldalanként kb. 2-3 perc kell míg aranybarnára sül. A kész krumplipogácsákat lecsepegtetjük, ráteszünk 1-1 kiskanálnyi tormás-tejfölt, rá a füstölt lazac darabkákat és végül a kaprot. Az így kapott eredmény egy egyszerre parasztos és stílusos, magyaros és nemzetközi, csajozós és családos villásreggeli. 

 Böjti időszakban felértékelődnek a vega kaják, le kell csapni minden olyan receptre, amivel megédesíthetőek a húsmentes péntekek. Persze van, akinek meg sem kottyan a húsról való lemondás: ha lehet hinni a statisztikáknak, az indiaiak harmada vegetáriánus, ez akárhogy is nézzük, legalább 360 millió embert jelent. A meggyőző számok ellenére nekem komoly gondot okoznak a húsmentes menük. Egy-egy zöldség curryvel, vagy padlizsános lasagne-vel még elvagyok, de egy pár nap után már remegő kézzel hasítok egy szeletet az angolszalonnából. Az alábbi receptet itt találtam, és mivel volt a hűtőben pár cékla, nem sokáig győzködtem magam, hogy ez egy tökéletes böjti menü lesz.

Hozzávalók:

• 3 db cékla, sütve
• 1 fej hagyma
• 2 dl rizs
• 6 dl alaplé
• 1,5 dl fehérbor
• 4 ek tejföl
• 5 deka parmezán
• 1 dl olívaolaj, 1 ek vaj
• 1 gerezd fokhagyma
• Fűszerek: só, bors, kakukkfű, fél csokor kapor

A rizottókészítés előtt megsütjük a céklát: ehhez a meghámozott céklát kb. egy centis kockákra vágjuk és elrendezzük egy sütőedénybe. Rálocsolunk egy fél dl olíva olajat, szórunk rá egy csipet sót, letakarjuk alufóliával és egy óra alatt 180 fokos sütőben készre sütjük. Az apróra vágott hagymát egy kevés olívaolaj és vaj keverékén pár perc alatt megpároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát majd 1 perc után a rizst. A legjobb, ha rizottórizst (pl. arborio) használunk, de a gasztronómiában kevésbé jártas családtagjaink nem fognak duzzogva felállni az asztaltól akkor sem, ha sima rizst használtunk. 1 perc után jöhet a fehérbor, ezt addig hagyjuk finoman gyöngyözve főni, amíg el nem forr. Jöhet a só és a bors, majd ahogy a rizottónál szokás, a zöldség alaplét merőkanalanként hozzáadva, állandóan keverve kb. 20 perc alatt készre főzzük. Ezalatt a megsült céklának a felét 3 evőkanál tejföllel botmixerrel összepürésítjük, majd elkeverjük a rizottóval. Hozzáadjuk még a reszelt parmezánt és a vajat, amitől a rizottónk majd szépen besűrűsödik. Végül hozzáadjuk a maradék céklát, és megszórjuk friss kaporral. Egy harapás, és nem gondolunk többé a hűtőben figyelő szalonnára.

 Mivel már korábban jeleztem, hogy ebben a blogban nem fogom kisípolni a márkaneveket és kiblőrözni a fotókról az étellogókat, így most nyugodtan írhatok arról, amit igazán szeretek: pl. főzős, receptmagazinokat olvasni. Márpedig a munkámból kifolyólag sokszor a kezembe kerül mindenféle konyhai, gasztro-magazin. (Tudom, ez most úgy hangzik, mintha csak a szerelő bácsi beszélne egy Calgon reklámban a mosógépre támaszkodva, de ha egyszer így van). Szinte minden nap kezembe kerül egy-egy főzős lap, ami legtöbbször a TV Paprika magazin. Akár egy txt fájl, akár egy pdf képében, akár a monitoron, akár kinyomtatva, de receptek vesznek körül minden nap. Beteg dolog tudom, állandóan a kajáról beszélni, írni, olvasni: az ember nyáltermelése állandó készenlétben van. Ha csak minden 3. receptnél lenne az az érzésem, hogy meg akarom főzni, kóstolni, enni, egy évre előre meglenne a programom. Az alábbi receptet is részben a TV Paprika magazinból vettem (most januári számból), a köretet pedig a szintén nagyra tartott angol BBC Good Food magazinjából (köszi Virág!). Persze, egy sima párolt lilakáposztához nem kell receptújság, de ez egy picit más:

Hozzávalók a csirkéhez:

• 1 csirkemell filé, 2 darabban
• 2 ek méz
• 1 ek magos mustár
• 2 narancs
• 2 ek olívaolaj
• Fűszerek: só, bors, 2 tk kakukkfű

A lilakáposztához:

• 1 db kisebb lilakáposzta
• 1 db lilahagyma
• 3 ek balzsamecet
• 3 ek olívaolaj
• 10 deka barnacukor
• 3 dl alaplé
• 4 ek vörös áfonya lekvár (én ezt som lekvárral helyettesítettem)
• Fűszerek: só, bors, 2 tk szegfűszeg

A megtisztított csirkemell filét először félbe vágtam, majd egy külön tálban összekevertem a marinádot: 2 narancs kifacsart levét elkevertem a mézzel, mustárral, az olajjal és a fűszerekkel. A csirkét jól megforgattam a marinádban, és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap egy serpenyőben egy kis olívaolajon elősütöttem a csirkemell minden oldalát, majd egy sütőedénybe tettem. Ráöntöttem a marinádot, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöttem. Közben egyszer rákanalaztam a csirkékre a marinádot. A sütőből kivéve betakartam 5 percre alufóliával, és csak utána kezdtem el szelni. A lilakáposztát negyedekbe vágtam, kivágtam a torzsáját, majd apró csíkokra vágtam. Ezután a hagymát is félbevágtam és vékonyan felszeltem. Az olívaolajon kb. 5-10 perc alatt megfonnyasztottam a hagymát, amíg el nem kezdett karamellizálódni, majd rászórtam a szegfűszeget, és beledobtam a lilakáposztát és módszeresen kevergetni kezdtem, amíg a káposzta el nem kezd puhulni. Ekkor felöntöttem alaplével és a balzsamecettel, és levettem kicsire a lángot. Kb. ¾ óra után levettem a fedőt, hozzáadtam a somlekvárt, a sót+borsot és immár fedő nélkül 5-10 percig tovább pároltam, amíg a káposzta annyira megpuhult, hogy a kóstolásnál már nem ropogott úgy a fogam alatt, hogy attól az ember keze libabőrös legyen. Ez a káposzta nem az a hagyományos párolt káposzta, amit az ember egy nagy darab disznó- vagy libasült mellé képzel, nincs besűrítve egy reszelt krumplival és ízesítve köménymaggal, megalapozva egy kis libazsíron. Ez amolyan angolosan elegáns, édes zöldségköret, amit nem pálinkával kell szétcsapni, hanem egy pohár fehérborral.

Kenyérlángosch oder töker pomposch, netán langalló, esetleg pizza pacalos (ejtsd: pidza pákálosz)? Most felfedjük a titkot: tök mindegy! Bárhogy hívhatjuk, csak tudjuk, miről beszélünk. 6-8 évvel ezelőtt még senki sem tudta, hogy mi az a töki pompos. Aztán a Kárpát-medencében is beköszöntött a gasztro-forradalom, az emberek elkezdtek kulináris fronton is kiművelődni és mindenféle kulturális-kézműves vásárokra járni. Egy kis Művészetek völgye itt, egy kis Falu Napok ott; és egyszer csak a hurka-kolbászos lacikonyhák mellett megjelentek azok a hordozható búbos kemencés standok, ahol tejfölös-békönös pizzát lehetett kapni. Aztán az egyik ilyen fröccsentett agyagkemence mellé kiírták, hogy „töki pompos” és még nagyobb lett a sor. Úgy nézte a derék magyar a táblát, ahogy az egyszeri német turista próbálja meg kibetűzni a kürtőskalácsot. Nem telt el sok idő, s a töki pomposos standok szinte észrevehetetlenül megjelentek mindenhol: a Vörösmarty téren, a Várban, a Szigeten, sőt megkockáztatom, hogy még a Balaton Soundon is pompos illatát vitte a szél (vagy a basszus). Aztán elkezdett oszlani a balladai homály, mikor az egyik középkori jelmezbe öltözött eladólány a kemence melletti táblára krétával felírta a töki pompos mellé zárójelbe, hogy: kenyérlángos. Jaaa, hogy a töki pompos az nem más, mint a jól ismert kenyérlángos (vagy más néven langalló)? Hát ezt eddig nem ennek ettük? De akkor milyen az a töki pompos, olyan mint a szuvidolt párizsi? Felesleges upgrade-elése egy már létező terméknek? Gyakorlatilag majdnem: a töki pompos is csak egy kenyérlángos, aki viszont jó helyre született. Mert a Tökön született kenyérlángost pomposnak keresztelték, így lett ő a töki pompos. Bezzeg, ha Jászárokszálláson találták volna ki, hogy mostantól pomposnak hívják a kenyérlángost, nem biztos, hogy ilyen karriert fut be ez az egyszerű, laktató, és a maga egyszerűségében is tökéletes étel. És hogy miről is van szó? Tésztát dagasztunk, mintha csak kenyeret sütnénk, majd jól kinyújtjuk, mint a pizzát, megkenjünk becsületesen tejföllel, rászórunk egy fej fél karikára vágott lilahagymát, egy kis felkockázott angolszalonnát és alaposan megszórjuk reszelt sajttal.

Hozzávalók a tésztához:

• ½ kg pizza liszt
• 1 tasak szárított élesztő (vagy 2,5 deka friss)
• 2 dl tej, 1 dl víz
• ½ ek olívaolaj
• ½ tk cukor, 1 tk só, 1 csipet kakukkfű

Az ungarische pizzaszószhoz:

• 3-4 dl tejföl
• 1 fej lilahagyma
• 2 szál újhagyma
• 15 deka húsos szalonna
• 5-10 deka szárazkolbász
• 10 deka gouda + 10 deka füstölt sajt
• 1 tk mustár, só, bors, fél tk cukor.

 A kenyértésztát sokszor főtt krumplival dúsítják, de az én pomposom tésztája közelebb van Nápolyhoz, mint Tökhöz. A pompos alapja egy pizza tészta, ahol a víz mennyiség 2/3-át tejre cserélem. A pizza tésztát jól összegyúrom, kelesztem, majd újra meggyúrom, és állni hagyom. Addig felvágom a rávalókat: a szalonnát és a kolbászt, a lilahagymát és az újhagymát, lereszelem a sajtokat. A tejfölt elkeverem a mustárral és a fűszerekkel. A megkelt és kinyújtott tésztát a forró tepsire teszem, az ujjaimmal kis gödröket fúrok, majd 200 fokon 3-4 percig üresen sütöm. Utána kiveszem, megkenem rendesen a tejföllel, rászórom a sajtot és a sajtra dobom a többi hozzávalót. Visszateszem a sütőbe, először 200 fokon 5-6 percre, majd 180 fokon még legalább 10-15 percre, amíg a tészta meg nem sül és a feltét színt nem kap.  Gyomros kaja, bőven csúszik mellé a sör vagy a fröccs, akár fesztiválon vagyunk akár otthon. Ja, és 10 óra társasozás mellé kiváló energiaforrás.

 Elismerem, hogy a cím legalább akkora tévedés, mint egy kabrióra tetőcsomagtartót venni, de egyszerűen nem hagyhattam ki. Hisz a Nagyimnak annyi köze van ehhez a leveshez, mint nekem az atomütköztetéshez, mégis, ő jut eszembe mindig, valahányszor levest csinálok. Ugyanis a „Nagyi levesein” felnőni egyet jelentett az egészséges és kiegyensúlyozott gyerekkorral. Zöldborsóleves + palacsinta, paradicsomleves + smarni, gombaleves + túrós csusza, karalábéleves + rizskoch; Nagyi kedvenc suli utáni menüi úgy beleégtek az emlékezetembe, hogy akkor is sorolnám őket, ha hajnal ötkor ezzel ébresztenének. (Kemény megfogalmazás, de azért nem kell kipróbálni). Akárhogy is, az ő levesei utánozhatatlanok, és én nem is próbálkozom reprodukálni azokat az egyszerűnek tűnő, mégis tökéletes és állandó ízeket. Örülök, hogy legalább a vadas+zsemlegombócát sikerült már párszor megidéznem. Így inkább olyan levesekkel szoktam kísérletezni, amik esetében nem érhet az a csalódás, hogy ez már megint nem olyan lett, amilyet a nagyi-kosztot szocializálódott ízlelőbimbóim megszoktak. Az alábbi levest sem sűrűn ettem napközi után, a receptet minap találtam egy angol szakácskönyvben. 365 leves recept van benne, ezt az édeskömény krémlevest január 30-ánál találtam meg, a füstölt pisztrángot pedig az Aldiban.

Hozzávalók:

• 1 édeskömény gumó (a Lehelen is kapható a kedvenc zöldségesemnél)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 db krumpli
• 1/2 alma (ehelyett én már használtam fehérrépát is, úgyis finom)
• 1-1,2 l zöldségleves alaplé
• 1 ek citromlé
• 10 deka füstölt pisztráng
• 1-2 ek vaj vagy olívaolaj
• 2 dl tejszín
• só, bors, fél csokor friss kapor

Az angol recept még 2 dl clam juice-t is ír, ami egyfajta kagyló szirup, de az egy percre nem fordult meg a fejemben, hogy egy ilyen felhajtsak.

A hagymát felaprítom és egy kis vajon megfonnyasztom. Az édesköményt alaposan megmosom és a külső fásabb részeket levágom róla, csakúgy, mint a zöld szárát, majd apróbb darabokra vágom. Az almát és a krumplit is meghámozom és hasonlóképp felaprítom. Ha a hagyma üvegesre párolódott, rádobom a zöldségeket, sózom, borsozom és felöntöm az alaplével majd kb. 40 perc alatt főzőm, míg a zöldségek megpuhulnak. Ezután a tűzről levéve egy botmixerrel pürésítem, majd visszatéve a gázra beleöntöm a tejszínt és még egyet forralok rajta. A legvégén beleszórom az apróra vágott kaprot, majd a citromlét és a levest füstölt pisztránggal tálalom. A füstölt hal egyszerűen tökéletes párosítás ehhez a krémleveshez, erre Nagyi is csak bólintana, ebben biztos vagyok.